2017. február 4., szombat

Őszinte leszek, nem volt szerelem első látásra - Interjú Kántor Katával és Nózival


Kántor Kata, Nózi és Archi
A kép a vizslafotózás.hu oldalról van.
Kántor Katával és Nózival a decemberi könyvbemutatós hétvégén találkoztam először. Jobban mondva, igazából csak összefutottunk. Éppen kerestem valakit a nagyteremben, az előtt állva pedig megláttam Katát és Nózit, és Nózi annyira édes volt, hogy meg kellett kérdeznem, szabad-e megsimogatni. Szabadott. :) Katával nem beszéltünk két mondatnál többet, mégis az maradt meg bennem, hogy ő nagyon szimpatikus személyiség, Nózi pedig elbűvölő kutyus. Ezért az jutott eszembe, hogy feltennék nekik néhány kérdést, hogy mind (én is és ti is) jobban megismerhessük őket. Szerencsére mindketten igent mondtak a felkérésre (pontosabban, Nózi igent vakkantott), szóval íme, a velük készített interjúm. :) 

Kutya és ember között mindig nagyon fontos az első találkozás. Hogy történt ez esetetekben, hogyan ismertétek meg egymást?

K.K.: Nos, amikor megláttam, egyáltalán nem az volt az első gondolatom, hogy meséket írok róla. Nózit 9 évvel ezelőtt ismertem meg egy nyári napon. A semmiből pottyant a család életébe, amikor a gyermekem apja hazahozta őt a munkahelyéről, a Rendőrségi Kutyakiképző Központból. Nózi hathetes volt akkor, a tenyésztői lemondtak róla a „hibás” szőrszíne miatt, és nem volt hová mennie. Mivel a kertben már csaholt jó néhány kutya, ezért az első reakcióm az új családtagra a homlokráncolás volt.

Nózi: Őszinte leszek, nem volt szerelem első látásra. Elvártam volna, hogy megérkezésemkor egy kiskutyát megillető ajnározással, és sült hús darabok tukmálásával fejezze ki az érzelmeit irántam, de ő csak állt ott a szoba közepén, vakargatta a fejét, és a bosszankodás savanyú szagát eregette magából. A helyzet néha még súlyosbodott is, amikor a szőnyegen kellemetlen csomagot hagytam, de hát ilyen egy kiskutya. Azóta persze sok minden megváltozott, és kölcsönösen elfogadjuk egymást olyannak, amilyen.

A kép a vizslafotózás.hu oldalról van.
A szakmaválasztás mindenki számára nehéz, de ha az ember (vagy épp a kutya) rátalál az igazira, onnantól kezdve még a kemény munka is könnyebben megy. Titeket mi vonzott a szakmátokba? Nózi, te miért akartál beállni a rendőrség soraiba, Kata, te pedig mikor kezdtél az írással foglalkozni?

Nózi: Mindig is szerettem volna bebizonyítani, hogy én is képes vagyok arra, amire a nagytestű fajtársaim. Azt hiszem, sikerült.

K.K.: 2012-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. Ekkor vetettem papírra az első meséket egy kis rendőrkutya nyomozásairól. A papírra vetést szó szerint kell érteni, a történetek nagyrészt utazás közben, buszon, vonaton, repülőn íródtak egy jegyzetfüzetbe. A lelkiismeret-furdalás érzése is motivált a meseírásban, hosszú utazások, több napos távollétek után adtam át, és olvastam fel őket az akkor kilenc éves lányomnak. Nózi, mint főhős egyértelmű választás volt, hisz a mintaként szolgáló rendőrkutyus a család négylábúja, és a lányom kis kedvence a mai napig.

A történelem során akadt már néhány csodás állat, amely írásra ihlette az embereket. Kata, te mit láttál meg Nóziban, ami arra ihletett, hogy pont róla írj?

K.K.: Biztos lehettem abban, hogy a Nóziról szóló történetekkel a lányomnál nem „lőhetek mellé”. Először ez volt a motiváció. Azóta persze sok minden megváltozott, hiszen egy nagyobb célközönségnek írok, ezért igyekszem megtalálni azt a hangot és azokat a történeteket, amelyek kiszolgálhatják a szélesebb közönséget is.

És te, Nózi, mit láttál meg Katában, hogy őt választottad, írja meg a történeteidet?

Nózi: Ő volt az egyetlen, aki hajlandóságot mutatott erre.


Hogy ment a közös munka? Volt köztetek bármiféle ellentét? Akadt olyan rész, amellyel Nózi elégedetlenkedett, és át kellett írnod?

K.K: Törekedtem arra, hogy a történetekben Nózi bonyolult nyomozásokat oldjon meg, így a végére egyenesen hősnek érezhette magát. Ezért vagy sem, de reklamáció nem volt a részéről. :)

Lehet, hogy ez szakmai titok, de mennyit meríttettetek a történethez a valóságból, és mennyit tett hozzá Kata fantáziája?

K.K. : A történetek megírásánál nagy segítséget adott a rendőri hivatás, amit már lassan 20 éve űzök. A történeteket a mai magyar realitásba helyeztem, és igyekeztem gyereknyelven is hitelesen bemutatni ezt a közeget. Azok az elemek, amelyek a nyomozás során előjönnek, többnyire megfelelnek a valóságnak. Azt gondolom, hogy a sok szakmai kifejezés (pl helyszínelés, forró nyomon üldözés, őrizetbe vétel, szagnyom, ujjnyomat-vétel, szabadítás, stb.) ellenére a történet a gyerekek számára is érthető, sőt, bízom benne, hogy ezzel csak még hitelesebbé, és izgalmasabbá vált a mese.

Nózi: Én egyenesen úgy emlékszem, hogy minden pontosan úgy történt a valóságban is, ahogy a mesékben le van írva. :)

Mit szerettek a legjobban a munkátokban?

Nózi: Nyugdíjas rendőrkutyaként a nosztalgiázást szeretem. Szerencse, hogy ehhez megfelelő partnert is találtam, aki megörökíti a sok érdekes történetet. Az sem baj, ha egy kicsit hozzátesz.

K.K.: Jelenleg a rendőri hivatást az Európai Rendőr Akadémián gyakorlom. Nagyon élvezem a multikulturális közeget, a sokszínűséget. Az írásban pedig azt szeretem, hogy szabadon ereszthetem a „fantáziacsikóimat”, hadd nyargaljanak, rúgkapáljanak kedvükre.  

Nózi, mi volt a legizgalmasabb a rendőrkutya munkád során, ami eddig történt veled? És neked, Kata az írói munkád során?

Nózi: Ha csak azok közül lehet válogatni, amelyek ténylegesen megtörténtek (tehát a „Nózi nyomoz mesesorozatban” szereplő hőstetteket nem számítom), akkor én a teaházas esetet említeném. Ez az a nyomozás, amire a legszívesebben gondolok vissza. A teaházban több száz teafű mellett másféle füvet is lehetett rendelni. Marihuánát. Azt gondolta a teaház vezetője, hogy a töménytelen mennyiségű, különféle teafüvek szagorgiájában soha nem találok rá a marihuánára. Rosszul gondolta.

K.K: A legizgalmasabb természetesen a könyvbemutató volt, ahol először találkozhattam az olvasókkal. Ez talán minden írónak a legizgalmasabb esemény, hiszen itt kap első kézből visszajelzést arról, hogy amit csinál, tetszik-e az olvasóknak.

Van olyan, amit nem szerettek a munkátokban valamiért?

Nózi: Sokszor hiányzik a rendőri munka. Nyugdíjasként nem maradt nekem más, mint a macskák megregulázása. Mindazonáltal azt rendkívül sikeresen hajtom végre.

K.K: Nincs olyan, amit ne szeretnék a munkámban, csak olyan, amit másképp csinálnék. Erre persze rendőrként, egy szigorúan hierarchikus rendszerben nem sok esélyem van, talán pont ezért érzem úgy, hogy az írásban mint kreatív hobbiban kiteljesedhetek.

A Nózi nyomoz sorozat első részét, Az ékszerrablók nyomábant kiknek ajánljátok?

Nózi: Én a német juhász kutyáknak ajánlom, okulásul.

K.K.: Olyan iskolás korú gyermekeknek, akik szeretnek önállóan gondolkodni, rejtélyes eseteket megoldani, és akik szeretik a kutyákat.

Az ékszerrablók elfogását követően kik után nyomoz majd Nózi a folytatásban?

K.K.: Az ékszerrablók közül sajnos az egyikük meglógott. Nózi kötelességének érzi, hogy teljesen elvarrja azt a szálat is, ezért a nyomába indul. Azt is elárulhatom, hogy a történetben fontos szerepe lesz egy láncra vert kutyának is.

Nózi: Melák után szaglászom a második részben. Ha nem tudod, hogy ki Melák, olvasd el az első részt.

Kántor Kata és Nózi dedikálnak
A rajongók találkozhatnak veletek valamikor a közeljövőben egy dedikálásra és simogatásra? Ha igen, mikor és hol?

K.K.: Ha előbb nem, hát a Könyvfesztiválon biztosan találkozhatunk.

Nózi: Tudom, hogy a krónikásom készül valamire még a könyvfesztivál előtt. Színes porokat, különleges ecseteket, és egy sárga helyszínelős szalagot láttam nála. Na, de mondjátok meg, ki akarna helyszínelőset játszani, ha én is ott vagyok?

És mit üzennétek az olvasóitoknak?

K.K : Én azt üzenném a gyerekeknek, hogy Nózi igaz történetén okulva merjenek nagyot álmodni.

Nózi: Én azt üzenem, hogy mindenki olvassa el az első részt, mert nemsokára jön a második.

Hálásan köszönöm mindkettőtöknek az interjút, és remélem, hogy a Könyvfesztiválon is összetalálkozunk majd néhány szóra és Nózi esetében egy simogatásra. :)

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz