Andrew Lucas McIlroy már egészen kiskorától kezdve
írogatott történeteket, emellett pedig érdekelte a rajzolás is. Grafikusi
szakot végzett, és a filmezés felé is sokáig kacsintgatott, végül ezek helyett
mégis az írást választotta szakmájának. Nagyközönség előtt elsőként a 2012-es
Aranymosás pályázaton mutatkozott be, és ennek köszönhető, hogy nemsokára
megjelenik első regénye, az Árnyból az angyal.
Ahogy említetted, az Aranymosás által ismerhettek meg téged az olvasók. Milyen élmény volt ez a pályázat?
Stresszes és izgalmas is, különösen a legvégén. Nagyjából a közepéig az esélytelenek nyugalmával lubickoltam a folyóban, ahonnan végül mégis kimostak mint aranyrögöt (vagy legalábbis remélem, hogy nem lesz pirit belőlem...). Ez az időszak az első pozitív lektori véleményig tartott. Ezután beindultak az események, és nagyon izgultam. Bár haladtam előre, újabb és újabb lépéseket tettem a kiadás felé, még mindig nem hittem el, hogy sikerülhet. Még akkor sem, mikor a kiadóvezető is rábólintott a regényemre. Talán még most sem hiszem el.
De ezután következett még csak a java, hiszen a nyomdáig még sok munka várt rád. Hogyan élted meg a szerkesztést?
Nagyon tartottam a szerkesztéstől, mert egészen idáig teljesen egyedül dolgoztam a regényeimen. A pályázat kapcsán kaptam egy ingyen helyet az Írósuliban, ahol sokat tanultam, és szerkesztettük is egymás műveit gyakorlásként, ám én valahogyan mégsem tudtam letérni a megszokott, magányos útról. Nincsenek bétáim, visszajelzéseket sem szoktam kapni, legfeljebb nagyon ritkán. A szerkesztéssel kapcsolatban féltem, hogy elveszik a stílusom, esetleg csonkul a történet, változtatnom kell valamin, ami nagyon a szívemhez nőtt. Szerencsére olyan szerkesztőt kaptam, aki maximálisan tiszteletben tartja az író munkáját, mindezt úgy, hogy igyekszik a lehető legjobbat kihozni a kéziratból. Azt hiszem, én is hűséges tanítvány voltam, szinte alig akadt olyan dolog, amit ne javítottam volna át szó nélkül, Anita útmutatását követve. Úgy érzem, hogy nagyon jól össze tudtunk dolgozni, és remélem, hogy a végeredmény is jó lett.
Ahogy említetted, az Aranymosás által ismerhettek meg téged az olvasók. Milyen élmény volt ez a pályázat?
Stresszes és izgalmas is, különösen a legvégén. Nagyjából a közepéig az esélytelenek nyugalmával lubickoltam a folyóban, ahonnan végül mégis kimostak mint aranyrögöt (vagy legalábbis remélem, hogy nem lesz pirit belőlem...). Ez az időszak az első pozitív lektori véleményig tartott. Ezután beindultak az események, és nagyon izgultam. Bár haladtam előre, újabb és újabb lépéseket tettem a kiadás felé, még mindig nem hittem el, hogy sikerülhet. Még akkor sem, mikor a kiadóvezető is rábólintott a regényemre. Talán még most sem hiszem el.
De ezután következett még csak a java, hiszen a nyomdáig még sok munka várt rád. Hogyan élted meg a szerkesztést?
Nagyon tartottam a szerkesztéstől, mert egészen idáig teljesen egyedül dolgoztam a regényeimen. A pályázat kapcsán kaptam egy ingyen helyet az Írósuliban, ahol sokat tanultam, és szerkesztettük is egymás műveit gyakorlásként, ám én valahogyan mégsem tudtam letérni a megszokott, magányos útról. Nincsenek bétáim, visszajelzéseket sem szoktam kapni, legfeljebb nagyon ritkán. A szerkesztéssel kapcsolatban féltem, hogy elveszik a stílusom, esetleg csonkul a történet, változtatnom kell valamin, ami nagyon a szívemhez nőtt. Szerencsére olyan szerkesztőt kaptam, aki maximálisan tiszteletben tartja az író munkáját, mindezt úgy, hogy igyekszik a lehető legjobbat kihozni a kéziratból. Azt hiszem, én is hűséges tanítvány voltam, szinte alig akadt olyan dolog, amit ne javítottam volna át szó nélkül, Anita útmutatását követve. Úgy érzem, hogy nagyon jól össze tudtunk dolgozni, és remélem, hogy a végeredmény is jó lett.
A borítód már elkészült? Vagy az még
hátravan a megjelenésig?
Hát ez nehéz ügy volt. Elkészítettem 15 rajzot illusztrációnak, amire szerződést kaptam, és leadtam őket határidőre. Aztán csináltam borítót is, ami szintén tetszett Katona Ildinek (szerk. megj.: a Könyvmolyképző Kiadó vezetője), viszont azt mondta, hogy van egy kis bökkenő. Egészen pontosan az, hogy a két stílus nem alkot kerek egészet. Végül megkérdeztük az olvasókat, és nekik tetszett a borító és a belső rajzok is, ezért úgy döntöttünk, nem probléma, ha a fedőlap és a könyvben lévő képek stílusa eltérő.
Mesélj egy kicsit a regényedről az olvasóknak! Mire számíthatnak, ha a kezükbe veszik a könyvedet?
Azt hiszem, hogy ez a regény kicsit más lesz, mint az eddigi Vörös Pöttyös könyvek. Inkább kalandos, misztikus történetnek mondanám, mint romantikusnak. A regény egy alternatív 19. században játszódik, egyszerre léteznek benne technikai vívmányok és varázslat. A világ társadalmi berendezkedését tekintve megrekedt a középkor tájékán, mert rendkívül erős és kegyetlen, egyházi hatalom uralja Európát. A regény főszereplője egy tízéves fiú, Cailie Jacobs, aki különleges képessége, illetve a körülötte történő fura események miatt az inkvizíció elé kerül. Cailie egyetlen nap alatt elveszít mindent, a családját, az otthonát, és idegen vándorok veszik pártfogásukba. A furcsa csapat igencsak különös alakokból áll: egy szélhámos kereskedő, egy tolvajlány, egy semmirekellő vándor énekmondó, egy boszorkány és egy elf fiú, aki holdtöltekor nagyon különösen viselkedik. A csapat hosszú és kalandos utat jár be, eközben egy ősi ereklye nyomára bukkannak, melynek úgy tűnik, valami köze van a kis Cailie-hez. Tudják, hogy a világukra szörnyű homály borult a régmúltban, és talán rálelhetnek a kulcsra, hogy fordítsanak az emberiség sorsán.
Hát ez nehéz ügy volt. Elkészítettem 15 rajzot illusztrációnak, amire szerződést kaptam, és leadtam őket határidőre. Aztán csináltam borítót is, ami szintén tetszett Katona Ildinek (szerk. megj.: a Könyvmolyképző Kiadó vezetője), viszont azt mondta, hogy van egy kis bökkenő. Egészen pontosan az, hogy a két stílus nem alkot kerek egészet. Végül megkérdeztük az olvasókat, és nekik tetszett a borító és a belső rajzok is, ezért úgy döntöttünk, nem probléma, ha a fedőlap és a könyvben lévő képek stílusa eltérő.
Mesélj egy kicsit a regényedről az olvasóknak! Mire számíthatnak, ha a kezükbe veszik a könyvedet?
Azt hiszem, hogy ez a regény kicsit más lesz, mint az eddigi Vörös Pöttyös könyvek. Inkább kalandos, misztikus történetnek mondanám, mint romantikusnak. A regény egy alternatív 19. században játszódik, egyszerre léteznek benne technikai vívmányok és varázslat. A világ társadalmi berendezkedését tekintve megrekedt a középkor tájékán, mert rendkívül erős és kegyetlen, egyházi hatalom uralja Európát. A regény főszereplője egy tízéves fiú, Cailie Jacobs, aki különleges képessége, illetve a körülötte történő fura események miatt az inkvizíció elé kerül. Cailie egyetlen nap alatt elveszít mindent, a családját, az otthonát, és idegen vándorok veszik pártfogásukba. A furcsa csapat igencsak különös alakokból áll: egy szélhámos kereskedő, egy tolvajlány, egy semmirekellő vándor énekmondó, egy boszorkány és egy elf fiú, aki holdtöltekor nagyon különösen viselkedik. A csapat hosszú és kalandos utat jár be, eközben egy ősi ereklye nyomára bukkannak, melynek úgy tűnik, valami köze van a kis Cailie-hez. Tudják, hogy a világukra szörnyű homály borult a régmúltban, és talán rálelhetnek a kulcsra, hogy fordítsanak az emberiség sorsán.
Mikor és hogyan kezdted el írni ezt a
történetet, és milyen volt az írás folyamata?
Ennek a történetnek nagyon érdekes háttere van, és kapcsolódik a másik szenvedélyemhez, a filmezéshez. 2003-2004 környékén egy kisebb fantasy rajongó csapat elhatározta, hogy elkészít egy egész estés filmet, amelynek én írtam a forgatókönyvét. A mostani regény története ebből született, de egy teljesen új világot kreáltam hozzá, a sztori bonyolultabb, összetettebb lett, és a szereplők is sokat változtak, nevet, személyiséget és motivációkat kaptak. Összességében a forgatókönyv annyit változott, hogy nem is tudom, a régi csapatból ráismerne-e valaki.
Talán külön érdekesség, hogy én is játszottam volna ebben a filmben, méghozzá a főszereplőt, Cailie-t, bár akkor még neve sem volt a karakternek.
Az írás folyamata kicsit megtört, mikor elvállaltam közben egy bérírást. A Crossholder zenekar vezetője kért fel egy közös munkára. Amikor azzal a történettel végeztünk, újból visszatértem az Árnyból az angyalhoz.
Ettől függetlenül úgy érzem, nem voltak különösebb fennakadások a kézirat születése közben, ha már megvan a fejemben az egész történet, és úgy látom magam előtt, mint egy filmet, akkor nincs probléma.
Ennek a történetnek nagyon érdekes háttere van, és kapcsolódik a másik szenvedélyemhez, a filmezéshez. 2003-2004 környékén egy kisebb fantasy rajongó csapat elhatározta, hogy elkészít egy egész estés filmet, amelynek én írtam a forgatókönyvét. A mostani regény története ebből született, de egy teljesen új világot kreáltam hozzá, a sztori bonyolultabb, összetettebb lett, és a szereplők is sokat változtak, nevet, személyiséget és motivációkat kaptak. Összességében a forgatókönyv annyit változott, hogy nem is tudom, a régi csapatból ráismerne-e valaki.
Talán külön érdekesség, hogy én is játszottam volna ebben a filmben, méghozzá a főszereplőt, Cailie-t, bár akkor még neve sem volt a karakternek.
Az írás folyamata kicsit megtört, mikor elvállaltam közben egy bérírást. A Crossholder zenekar vezetője kért fel egy közös munkára. Amikor azzal a történettel végeztünk, újból visszatértem az Árnyból az angyalhoz.
Ettől függetlenül úgy érzem, nem voltak különösebb fennakadások a kézirat születése közben, ha már megvan a fejemben az egész történet, és úgy látom magam előtt, mint egy filmet, akkor nincs probléma.
Fantasyírónak tartod magad, vagy más
zsánerek is érdekelnek?
Régebben próbálkoztam sci-fi novellákkal, és van egy hosszabb történetem, amit szintén sci-finek hittem nagyon sokáig. Azóta rá kellett jönnöm, hogy ez nem az én műfajom. Nem érdekelnek a technikai dolgok, és ami nem érdekel, az olyan távol áll tőlem, mintha egy másik bolygóról érkeztem volna. Most már tudom, hogy a fantasy zsáner az, ami igazán közel áll hozzám. Ettől függetlenül a későbbiekben tervezek komolyabb hangvételű írásokat is, melyek leginkább a szépirodalom kategóriába sorolhatók. Félreértés ne essék, a fantasy műfajban is lehet komoly dolgokat írni, komoly mondanivalót átadni az olvasónak, csak épp az általam tervezett regényekben már nem lesz helye a misztikumnak. Viszont úgy érzem, hogy ezekhez a történetekhez még érnem kell.
Régebben próbálkoztam sci-fi novellákkal, és van egy hosszabb történetem, amit szintén sci-finek hittem nagyon sokáig. Azóta rá kellett jönnöm, hogy ez nem az én műfajom. Nem érdekelnek a technikai dolgok, és ami nem érdekel, az olyan távol áll tőlem, mintha egy másik bolygóról érkeztem volna. Most már tudom, hogy a fantasy zsáner az, ami igazán közel áll hozzám. Ettől függetlenül a későbbiekben tervezek komolyabb hangvételű írásokat is, melyek leginkább a szépirodalom kategóriába sorolhatók. Félreértés ne essék, a fantasy műfajban is lehet komoly dolgokat írni, komoly mondanivalót átadni az olvasónak, csak épp az általam tervezett regényekben már nem lesz helye a misztikumnak. Viszont úgy érzem, hogy ezekhez a történetekhez még érnem kell.
Miért írsz, mit ad számodra az írás?
Nagyon sok oka van annak, hogy írok. Már egészen a kezdetektől fogva erős vágy élt bennem az iránt, hogy történeteket mesélhessek. Azt hiszem, az a fajta vagyok, akinek leginkább maga a sztori a fontos egy-egy regény megírásakor. Már akkor is történeteket találtam ki, amikor még írni sem tudtam, aztán később ez a kitalált világ lett a menedékhelyem. Annyira magányos voltam, és annyira kiszürkült körülöttem a valóság, hogy csak egy kitalált világban lehettem önmagam. Azt hiszem, ez az időszak segített hozzá, hogy nagyon erős belső hang alakuljon ki bennem, ami az írás során a jól sikerült párbeszédeimben mutatkozik meg. Sehogy máshogy nem tudtam átadni a gondolataimat, csak az írásaimon keresztül, ez tulajdonképpen még mostanság is így van. Ezen kívül azért is írok, mert reménykedem benne, hogy egy kicsit a magam képére formálhatom a világot szavak által. Nem tervezek világmegváltás minden regényemmel, de fontos nekem, hogy az írásaimnak legyen mondanivalója is.
Mi lesz a következő regény, amit kiadásra írsz majd?
Egy olyan történet, amibe tizenhat évesen kezdtem bele, és emiatt alaposan át kell javítanom, ha azt szeretném, hogy megüsse a kiadó mércéjét. Ez az a bizonyos sci-finek gondolt regény, amiről azóta már tudom, hogy valójában space fantasy. A történet főszereplője Amy, egy tizenéves, földi lány, akit az emberiség pusztulása után egy idegen faj hoz létre laboratóriumi körülmények között. A regény hangulatát leginkább a Felhőatlaszhoz tudnám hasonlítani, itt is fontos szerepet kap a szereplők életeken átívelő kapcsolata és fejlődése. Régi mítoszok, bibliai történetek kapnak új értelmezést ebben a regényben.
Nagyon érdekesen hangzik, reméljük, hogy ezt a regényedet is minél előbb olvashatjuk! Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre!
Én köszönöm az interjút!
Nagyon sok oka van annak, hogy írok. Már egészen a kezdetektől fogva erős vágy élt bennem az iránt, hogy történeteket mesélhessek. Azt hiszem, az a fajta vagyok, akinek leginkább maga a sztori a fontos egy-egy regény megírásakor. Már akkor is történeteket találtam ki, amikor még írni sem tudtam, aztán később ez a kitalált világ lett a menedékhelyem. Annyira magányos voltam, és annyira kiszürkült körülöttem a valóság, hogy csak egy kitalált világban lehettem önmagam. Azt hiszem, ez az időszak segített hozzá, hogy nagyon erős belső hang alakuljon ki bennem, ami az írás során a jól sikerült párbeszédeimben mutatkozik meg. Sehogy máshogy nem tudtam átadni a gondolataimat, csak az írásaimon keresztül, ez tulajdonképpen még mostanság is így van. Ezen kívül azért is írok, mert reménykedem benne, hogy egy kicsit a magam képére formálhatom a világot szavak által. Nem tervezek világmegváltás minden regényemmel, de fontos nekem, hogy az írásaimnak legyen mondanivalója is.
Mi lesz a következő regény, amit kiadásra írsz majd?
Egy olyan történet, amibe tizenhat évesen kezdtem bele, és emiatt alaposan át kell javítanom, ha azt szeretném, hogy megüsse a kiadó mércéjét. Ez az a bizonyos sci-finek gondolt regény, amiről azóta már tudom, hogy valójában space fantasy. A történet főszereplője Amy, egy tizenéves, földi lány, akit az emberiség pusztulása után egy idegen faj hoz létre laboratóriumi körülmények között. A regény hangulatát leginkább a Felhőatlaszhoz tudnám hasonlítani, itt is fontos szerepet kap a szereplők életeken átívelő kapcsolata és fejlődése. Régi mítoszok, bibliai történetek kapnak új értelmezést ebben a regényben.
Nagyon érdekesen hangzik, reméljük, hogy ezt a regényedet is minél előbb olvashatjuk! Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre!
Én köszönöm az interjút!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése