Iskolai erőszak portugál módra – Beszélgetés Hargitai Evelin fordítóval

Hargitai Evelin Gárdonyban született, Pesten járt egyetemre, portugál-magyar szakra, jelenleg pedig Pécsett él a férjével, és a nyelvészeti, doktori disszertációját írja egy észak-portugál kisebbségi nyelvből. Emellett a PTE-n portugált tanít, és portugálról fordít könyveket magyarra. Első megjelent munkája, a Szeretettel, Beatriz az iskolai bántalmazásról szól.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Pongrác Kiadóval?

Az egyik portugálos volt szaktársamat tanítottam az egyetem után portugálra, hogy felfrissítse a nyelvtudását. Egy szépségszalonban dolgozik, és az egyik kuncsaftja a Pongrác Kiadó vezetője volt. A kezelés alatt beszélgetni kezdtek, és valahogyan szóba került egy EU-s projekt, amely idegen nyelvű könyvek fordítását támogatta. A szaktársam szólt róla nekem, megkerestem a Kiadó vezetőjét, elküldtem neki az önéletrajzomat és 3-4 fordításra érdemes könyvről némi információt, ő pedig rábólintott a Szeretettel, Beatrizra.

Azonnal ezt a könyvet választotta ki a listádról?

Bevallom őszintén, bevetettem némi női fifikát, ugyanis ennek a könyvnek az ajánlását írtam meg a legérdekesebbre. Nagyon szerettem volna lefordítani, és szerencsére, hatott a trükk.

Miért pont ez a könyv? Mi fogott meg benne téged?

Leginkább a téma. Mint a legtöbb embernek, nekem is van tapasztalatom az iskolai erőszakról, bántalmazásról. Mikor elolvastam ezt a könyvet, segített újraélni és feldolgozni a múltat. A főszereplőlány, Beatriz érzései és gondolatai olyan részletességgel vannak leírva a történetben, hogy ezáltal pontosítani tudtam magamban, én mit éreztem és gondoltam anno.

Úgy gondolom, ez a könyv segíthet másokon is, akik hasonló élményeket éltek át akár áldozatként, akár tehetetlen szemlélőként. A bántalmazottaknak el kell hinniük, hogy nem az ő hibájuk, ami történt. Áldozat bárkiből lehet, mindenkin lehet olyasmit találni, amibe bele lehet kötni, még akár pozitív tulajdonság is lehet ez (pl. az illető okos, szeret olvasni vagy hasonlók…). Ez a könyv segít tudatosítani azt, hogy ha bántanak, az NEM A TE HIBÁD!

Csak a fiataloknak ajánlanád ezt a könyvet?

Nem, semmiképpen sem. A szülőknek ugyanolyan hasznos élmény lehet elolvasni. Nekik azt üzenném, ne hagyják annyiban, álljanak a gyerekük mellé, és ha furcsa viselkedést észlelnek nála, ne dugják homokba a fejüket, hanem beszéljék meg vele. Érdekes, hogy Beatriz védeni akarja az anyját azzal, hogy nem árulja el neki a dolgokat, mert úgy hiszi, az anyja lelkileg gyenge ember. A gyerekek rosszul interpretálhatják a szülők viselkedését, ahogyan Beatriz is teszi, épp ezért kell a szülőnek odafigyelnie.

Van olyasmi a könyvben, amivel nem értettél egyet?

Egyfelől azzal, hogy Beatriz ahelyett, hogy segítséget kérne, kímélni akarja az anyját. Az ilyesmit mindenképpen meg kell beszélni vagy a szülőkkel, vagy más felnőttel, akiben megbízunk, mert csak így kaphatunk hathatós segítséget. Nem szabad félni a segítségkéréstől.

A helyzet megoldását sem így képzeltem, úgy gondolom, hogy a könyvbeli megoldások hosszútávon nem feltétlenül jók, csak a pillanatnyi gondokat oldják meg.

Mi volt a legnehezebb fordítás közben?

Egyfelől, hogy lelkileg nagyon mélyen érintett. Igazán beleéltem magam a történetbe, ezért néha abba kellett hagynom, hogy el tudjak távolodni tőle. Hiszen a fordításra kellett koncentrálnom, ami nem érzelmi, hanem technikai feladat.

Ezen kívül nehéz volt a portugál szleng lefordítása is. Egy szószerkezeten például két teljes hetet agyaltam.

Elárulod nekünk, mi volt ez a szószerkezet?

A történetben Beatriz anyja szerepel a tévében, ahol a táplálkozási szokásairól beszél. Ez persze pont elég ahhoz, hogy Beatrizt piszkálni kezdjék az osztálytársai. Azt mondják, hogy az anyja lassan igazi ganda star lesz. , Sem az írónő, sem más portugál fordítók, sem angol fordítók nem tudtak segíteni a pontos magyar fordítás megtalálásában. Végül a celeb szó mellett döntöttem.

És mi volt pozitív élmény fordítás közben? Mi az, amit igazán élveztél ebben a munkában?

Először is, sokat tanultam belőle portugálul. Aztán sokat tanultam arról, hogyan adjam át fordítóként az író és a karakter „hangját”, stílusát. Beatriz hangjának megtalálása például nagyon izgalmas volt. Ő egy fiatal tinédzser, így használja a szlenget, viszont nagyon intelligens, sok felnőttes meglátása van. Meg kellett találnom az egyensúlyt a gyermeki és az érettebb énje között a nyelvezet szintjén is.

Ki segített fordítás közben? A Kiadó egyik embere vagy saját előolvasó, béta?

A Kiadóval fordítás alatt egyáltalán nem tartottam a kapcsolatot, hagyták, hadd dolgozzak. Édesanyám az, aki segít nekem az ilyesmiben. Elküldtem neki mindig a lefordított részeket, ő pedig leginkább a stilisztikai hibákat javította. 

Mi történt, miután leadtad a fordításodat a Kiadónak?

Hónapokig nem tudtam semmit a történetről, aztán végül megmutatták a borítót, a könyv tördelt belívét, és nagyon meglepődtem. A magyar borító teljesen más, mint az eredeti, de nekem nagyon tetszik, és ami szintén megfogott, hogy a belső illusztrációkat is nagyon igényesen elkészítette a Kiadó. Belül, a fedőlapon például portugál bélyegek képe van, és a történetet is feldobták néhány belső illusztrációval, régi portugál levelek, bélyegek és hasonlók képével.

Fordítás közben felvetted a kapcsolatot az írónővel, Maria Teresa Maia Gonzalezzel is. Milyen ember ő, milyen volt együtt dolgozni vele?

Szerencsém volt, mert míg sok más portugál író nem is válaszol a mailjeire, addig Maria nemcsak hogy válaszolt nekem, de körülbelül 5 percet kellett mindig várnom a leveleire. Nagyon készséges és kedves nőnek ismertem meg, aki bár 50 év körüli, mégis nagyon jól ismeri az ifjúságot.

Saját kiadója van, így ő maga jelenteti meg a könyveit. Az egyik történetéből, A Kulcsok Társasága akcióba lépből filmsorozat készült, egy másikból, a Joana naplójából pedig színdarab, valamint a portugál Nemzeti Olvasási Program könyvlistáján több könyve is szerepel.

Milyen a portugál irodalmi élet, írói közeg?

Az írók élete hasonlít a magyarokéhoz. A hasonló gazdasági helyzet miatt megszorításokat vezettek be Portugáliában, így a művészetekre nem igazán jut pénz. A kezdő íróknak nehéz kitörni, és a többkötetes írók többsége sem él meg igazán az írásból. Maria még szerencsésnek mondható, mert annyira ismert lett, hogy főfoglalkozásként űzheti a szakmát, amit szeret.

Azért van különbség is az irodalmi élet terén. Míg nálunk az átlagemberek közül igencsak kevesen vannak otthon az irodalomban, kortárs irodalomban, addig ott az egyszerű emberek is sokat olvasnak, és nemcsak egy irodalomprofesszor, hanem egy földműves is bármikor képes értelmes beszélgetésre az irodalomról, kortárs írókról. A média is jobban támogatja a kultúra terjedését, a tévében például rendszeresen szerepelnek fő műsoridőben kortárs költők és írók.

Hogyan kell elképzelni téged munka közben? Milyen légkör és tárgyak vesznek körbe ilyenkor?

Mindenképpen csend és rendezett körülmények. Munka előtt gyorsan letudom a háziasszonyi teendőimet, hogy teljesen a fordításra tudjak utána koncentrálni. Talán meglepő, de először papírra fogalmazok. A sorokat mindig szellősen írom, hogy könnyebb legyen a javítás, és a bizonytalan helyeket, amikre később még vissza kell térnem, megjelölöm rózsaszín szövegkiemelővel. Mellettem maximum egy bögre tea van, mert nem akarom, hogy bármi elterelje a figyelmemet a munkáról. Úgy gondolom, egyszerre csak egy dolgot érdemes csinálni, de azt igazán jól.

Hogyan működik nálad a fordítás technikai része?

Először van egy ismerkedési időszak, amikor újra és újra elolvasom az adott könyvet, míg végül már majdhogynem kívülről fújom. Ezt követi az intenzív időszak, amelyben már valóban nekilátok fordítani. Ilyenkor napi több órát is munkával töltök. 

Vannak példaképeid akár a fordítók, akár az írók, költők között?

A Harry Potter fordítóját, Tóth Tamás Boldizsárt például zseninek tartom. Az irodalmi nyelvet viszont nagyrészt költőktől tanultam, mint például Kosztolányi vagy Petri.

Az egyetemen portugált tanítasz. A diákjaidnak mit szoktál tanácsolni a fordítással kapcsolatban?

Sok tanácsot adok nekik, leginkább technikai jellegűeket, és persze biztatom őket, hogy legyen elég bátorságuk kipróbálni, mit tudnak. Nemrég volt egy versfordítói pályázat az ELTÉ-n, és bár a célközönség nem a kezdő hallgatók voltak, mégis meggyőztem őket, hogy próbálkozzanak, és igazán jó fordítások születtek végül.

Mit tanácsolnál úgy általánosságban azoknak, akik fordítók szeretnének lenni?

Először éljenek, méghozzá nyitott szemmel, hiszen nem ott kezdődik a fordítás, hogy ismerem a szavak jelentését és a technikai dolgokat. A másik tanácsom, hogy olvassanak nagyon sokat, mert az olvasás fejleszti őket nyelvileg is.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Először is le akarom adni a doktorit. Aztán szeretnék még Mariától más könyveket is lefordítani magyarra. És én magam is szívesen írnék egyszer majd mesekönyveket vagy gyerekverseket. Ezeknek a figuráit már felskiccelgettem magamnak, de sajnos nincsen kézügyességem, így ha egyszer megjelenik majd egy könyvem, biztosan nem én fogom illusztrálni.

Van kedvenc idézeted a Szeretettel, Beatrizból? Búcsúzhatnánk azzal…

„A holokauszt a történelem olyan korszakainak egyike volt, amelyek miatt elhiszem, hogy az emberek képesek SZÖRNYEKKÉ változni. Esetleg néhányan már annak is születtek, csak emberi külsővel. Valahogy úgy, mintha ártó szellemek bújnának kisbabák bőrébe.”

Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítottál rám az interjú erejéig!

Én köszönöm az érdeklődést!

Japán, fordítás és Murakami Haruki – Interjú Nagy Anita, fordítóval

Mikor és hogyan lépett a fordítói szakma útjára? Mindig is fordító szeretett volna lenni?

Az egyetemen (japán szakon) több szemináriumon is foglalkoztunk japán szövegek magyarra fordításával. Az egyik ilyen szemináriumon derült ki, hogy kedvem és érzékem is van a fordításhoz. Aztán egy tokiói ösztöndíj alkalmával elhatároztam, hogy lépéseket teszek az ügy érdekében, mert találkoztam egy novellával. Olyan pontosan adta vissza a saját, japán cégekkel kapcsolatos élményeimet, amellett persze, hogy nagyon élvezetes olvasmány volt, hogy mindenképpen le akartam fordítani. 2006-ban, amikor ismét Budapesten voltam az ösztöndíj után, elkezdtem kiadót keresni a novellának, pontosabban a szerzőjének. Jelentkezésem felkeltette az Európa érdeklődését, és 2009-ben meg is jelent náluk az a bizonyos novella, a szerző öt művét tartalmazó válogatáskötetben.

Mi a legnehezebb a fordítói munkában, és mit szeret benne a legjobban?

Legjobban a közvetítést szeretem benne. Azt, hogy egy idegen nyelven íródott, más kultúrából, más kontextusból származó szöveget közvetítek a magyar olvasóknak. Azt a finom egyensúlyi pontot szeretem keresni, ahol már érthető, de amennyire lehet, még idegen is a szöveg, akár egyetlen szó, akár egy kulturális utalás magyarázatának szintjén.

Hogyan kell elképzelnünk munka közben? Mikor dolgozik, hol dolgozik, van-e valami szokása esetleg (például fordítás közben mindig legyen kéznél egy csésze kávé, egy bögre tea)?

Kora reggel és délelőtt tudok legjobban koncentrálni, de éjszakázás is előfordul néha... Otthon vagy a könyvtárban szeretek igazán dolgozni, ahol senki nem szól hozzám fordítás közben. Az is fontos, hogy legyen internet a közelben, mert így azonnal utána tudok nézni például zeneművek magyar címének, a baseball szabályainak vagy a selyemhernyó-tenyésztésnek – hogy csak néhány példát említsek arra, amit már ténylegesen meg kellett néznem egy fordítás kapcsán.
Amikor fordítok, ki szoktam kapcsolni a mobilom, mert nagyon keserves újra rátalálni a ritmusra, ha egyszer kizökkentett egy telefonhívás vagy egy sms. Fordítás közben rengeteg kávét iszom, napszaktól függetlenül, de nincsenek különösebb szertartásaim.

Jelenleg külföldön él. Miért pont Japán mellett döntött, mi vonzotta oda?

Japánban több mint kilenc évet töltöttem már, először a japán szakos tanulmányok hoztak ide, de mostanra a tanulmányokon és a munkán kívül is ezer szállal kötődöm ehhez az országhoz. Japánul Törökbálinton kezdtem tanulni, az általános iskola felső tagozatában, és aztán középiskolában is folytattam. Törökbálinton egyébként, a régi iskolámban most is tanítanak japánt általános és középiskolában is.

Murakami Haruki 1Q84 regénysorozatának fordításába a munka közepén csöppent bele, és egy tragédia miatt végül egyedül fejezte be. Milyen érzés volt ezen a trilógián dolgozni?

Erdős György halála után vettem át a fordítást, a regénytrilógia második kötetének szinte pontosan az ötödénél. Nagyon megtisztelő volt a felkérés, egyben óriási felelősséget jelentett egy olyan fordítást folytatni, amin az előző fordító a haláláig dolgozott. Az elejétől biztos voltam benne, hogy nem próbálom meg Erdős stílusát utánozni, mert az természetellenesen hatna. Arra viszont ügyeltem, hogy az általa bevezetett, a regényben végig előforduló kifejezésekhez, elnevezésekhez hű legyek, és ne legyenek az olvasást zavaró ellentmondások kettőnk szövege között.

Az 1Q84 összetett és elvont történet. Fordítás közben olvasóként is képes volt élvezni? Esetleg fordítás előtt vagy után elolvasta a könyvet csak úgy élvezetből is?

Azt hiszem, ha előre tudom, hogy egy szöveget le kell fordítanom, többé nem vagyok képes vegytisztán csak élvezetből olvasni. Még akkor is valamiféle, a fordításhoz kötődő céllal olvasom, amikor konkrétan nem fordítom éppen. Ha előre olvasom a szöveget, akkor már arra törekszem, hogy tisztába jöjjek a tartalmával, átlássam a szerkezetét, ismétlődő motívumait, megérezzem a stílusát. Fordítás után pedig egyértelműen azért olvasom, hogy ellenőrizzem. Még akkor is fordítóként olvasom, amikor már ki van nyomtatva, utólag is elemzem a megoldásaimat olvasás közben.
Az 1Q84-nél először elolvastam Erdős fordítását, hogy tisztában legyek a teljes szöveget érintő megoldásaival. Az extrém körülmények miatt nem tudtam előre végigolvasni a teljes japán szöveget, noha mindig elolvasom a művet fordítás előtt. Itt csak kevéssel jártam az olvasásban a fordítás előtt, mert nagyon szorított az idő.
Ettől azonban még nagyon szerettem a regényben Usikava karakterének gunyoros, szurka-piszka megszólalásait, és várakozással tudtam figyelni a cselekmény alakulását.

Ön lett Murakami Haruki hivatalos, magyar fordítója. Mit szeret a legjobban a stílusában és a történeteiben?

Legjobban talán az említett, Usikava-féle, fanyar humorú kiszólásait szeretem. Tokiói lakosként mindig örülök, amikor a városról ír, és iszonyatosan pontosnak érzem, ahogyan szereplői űrmagányát ábrázolja. Bár azt hiszem, ebbe az űrmagányba nem szeret beletörődni!

Hány Murakami Haruki könyvet fordított eddig, melyik volt ezek közül a kedvence, és miért az?

Majdnem négy teljes kötetet fordítottam eddig: az 1Q84 második kötetének úgy négyötödét, aztán a teljes harmadik kötetet, a Miről beszélek, amikor futásról beszélek? című memoárt, és legutóbb A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei című regényt.
Az 1Q84 második és harmadik kötete különösen emlékezetes maradt, egyrészt mert óriási kihívás volt a hatalmas terjedelem és a szerteágazó, bonyolult történet, másrészt mert ez volt az első Murakami-mű, amit fordíthattam.
 

Kiadói információk szerint jelenleg épp Murakami Haruki A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei című könyvén dolgozik, és a magyar kiadás meg fogja előzni az angolt. Mesélne egy kicsit erről a munkáról és a történetről?

Már befejeztem a fordítást, a könyv november 1-én meg is jelenik.
A történetről: a főhős Tazaki Cukuru középiskolásként nagyon jó barátságban, szinte szimbiózisban él négy barátjával, de aztán – amikor már mindannyian egyetemisták – a csoport látszólag minden ok nélkül kitaszítja. Ő tizenhat év után aztán oknyomozásra indul, felkeresi barátait, hogy magyarázatot kérjen az akkor történtekre, ez a zarándokútja. A cím magyarázatához még annyit, hogy Tazaki Cukuru azért színtelen, mert a barátai nevében szerepel egy-egy szín neve, de az övében nem. Ennek tetejébe saját magát is színtelennek, egyéniséget nélkülözőnek tartja.
Aki olvasta az 1Q84-et, az fel fog ismerni néhány motívumot és Murakami stílusát is.

Murakami regényeinek fordításán kívül dolgozik valami máson esetleg? Mik a tervei a jövőre nézve?

Most nem dolgozom semmi máson, de szeretnék többet, másokat is fordítani a közeljövőben, elsősorban huszadik századi és kortárs japán írókat. Régebben kizártam, hogy valaha is régi japán irodalmat fordítsak, de most néha megfordul a fejemben, hogy abba is belevágjak. És van egy dédelgetett, titkos tervem is, szintén fordítással kapcsolatos, de az titkos. Jelentkezni fogok, ha sikerült megvalósítanom!

Drukkolunk a titkos tervhez, és nagy érdeklődéssel várjuk, mi is az! Hálásan köszönöm Önnek az interjút!