Anyaság kortalanul

Czékus Zsuzsa két gyermek édesanyja. Ez így nem hangzik túl érdekes interjútémának, de ezen azonnal változtat az a tény, hogy második gyermekét 37 évesen hozta világra. Manapság a nők többsége, ha akar is gyermeket, próbálja minél későbbre tolni az anyaság örömeit. Nem feltétlenül azért, mert nem szeretne még szülni, hanem rajtuk kívülálló okok miatt. Sokan azt gondolják, későn szülni veszélyes és a gyermeknevelés szempontjából sem optimális, míg mások szerint, érett fejjel sokkal könnyebb jól nevelni egy gyereket. Zsuzsa ez utóbbit vallja, és 14 éves lánya, Fanni tökéletes bizonyíték a szavaira.

Mindig is szerettél volna gyereket?

Mint kérdés, ez sosem merült föl bennem. Engem még úgy neveltek, hogy egy lány elvégzi az iskolát és férjhez megy. Ebbe pedig beletartozott az is, hogy gyerekei lesznek.

Az első terhességednél milyen volt megtudni, hogy kisbabát vársz? Emlékszel még, mire gondoltál, mit éreztél? Felkészültnek érezted magad az anyaságra?

Nem ért váratlanul a terhességem, habár fiatal voltam. Egyáltalán nem voltam felkészülve a gyermekvállalásra. Bizonytalan voltam, ami nem feltétlenül a fiatal koromnak köszönhető.

Milyen volt az első terhességed, könnyen vagy nehezen viselted?

Könnyen, nem volt semmi gondom. Dolgoztam az ötödik hónapig, akkor még a kereskedelemben. Pult mögött hajlongtam, cipekedtem, csináltam mindent úgy, mint a többi kolléganőm.

Hogyan élted meg az első szülést?

Akkor még minden más volt. Más volt a kórház, más az orvosok hozzáállása. Végtelenül kiszolgáltatottnak, elhagyottnak éreztem magam. Igazi megváltás volt, amikor megszületett a fiam. Nagyon örültem neki.

Mi volt a legnehezebb a gyermekneveléssel kapcsolatban számodra?

Tudatlan voltam. Akkor még úgy gondoltam, az idősebbek, a védőnők mindent jobban tudnak, mint én. Nem győztem kapkodni a fejem, folyamatosan bombáztak a különböző tanácsokkal, véleményekkel. Próbáltam hol az egyiket, hol a másikat megfogadni, úgy csinálni, ahogyan mondják.  

A második terhességed tervezett volt, szerettél volna még egy kisbabát?

Igen. Akartam még egy babát. Amikor a keresztlányaim megszülettek, akkor tudatosult csak bennem igazán a gyereknevelés és a gyerekekkel való foglalkozás témája, akartam magamnak még egy gyereket, akit úgy nevelek, ahogy én szeretném.

Hogyan fogadtad a hírt, hogy ismét állapotos vagy? Örültél, féltél?

Örültem. Ugyanakkor persze féltem is. Féltem, hogy valami baja lesz a babának.

Nem tartottál attól, hogy 37 évesen már túl idős vagy, hogy újra végigcsinálj mindent még egyszer?

Nem. Tudtam mire vállalkozom. Örömmel vetettem bele magam a babázásba. Sok minden megváltozott addigra, például Fanninál már nem kellett pelenkát mosnom, akkor már volt eldobható pelenka, és így sok minden egyszerűbben ment.

Mennyiben volt más a terhesség időszaka?

Fannival is dolgoztam, de ez a munka sokkal könnyebb volt. Sokat híztam. Nagy kerékpáros vagyok, ahová csak lehet, azzal járok. Vicces, mert akkora volt a hasam, hogy nem értem el a bicaj kormányát, így gyalogolnom kellett az utolsó időszakban.

Tudatosabban készültél az anyaságra érettebb fejjel?

Ha ezt lehet tudatosságnak nevezni, eldöntöttem, nem engedem senkinek, hogy beleszóljon, mit hogyan csinálok. Mindent úgy teszek, ahogyan a babának és nekem jó, nem pedig úgy, ahogy a könyvekben le van írva.

A szülés mennyiben volt más élmény, mint az első alkalommal?

Nagyon más volt. Ehhez az is hozzájárult, hogy szülés előtt két hetet töltöttem a kórházban. Naponta többször is bent voltam a szülőszobán, megismertem a szülésznőket, nem volt ismeretlen a helyszín, az orvosom is ismerős és barátságos volt. Mi voltunk az akkori MÁV kórház régi szülészetén az utolsók, Fanni született utolsónak a régi épületben, az utána következő babák már egy sokkal modernebb szülészeten jöttek a világra.  

Mennyiben volt más egy kislány nevelése? Mi az, amit érett felnőttként másképp csináltál, mint fiatalon?

Féltem kisfiú után kislányt szülni, mégis az első perctől kezdve bíztam benne, hogy kislányom lesz. Nem tudtuk, az orvosom nem árulta el a nemét. Nem akartam egy nyafogós, hisztis kislányt, szerencsére Fanni nem is lett az. Próbáltam hozzá alkalmazkodni, akkor szoptattam, amikor éhes volt, és mivel nem tudott nélkülem létezni, ott aludt mellettem. Sokszor mondta anyukám, hogy nem lett elvágva a köldökzsinór. 

Sokat voltam vele, intenzíven játszottunk, sokat olvastam neki, szeretett építeni, először fakockákkal, majd legóval. Babázni sosem szeretett, de lehet, hogy ez az én hibám. Sokkal jobb volt összebújni és olvasni. Ezeket az összebújós, olvasós délutánokat a fiam nem szerette, nem igényelte. Nagyon különbözőek ő és Fanni. Míg János fiú létére engedelmes, szófogadó fiú volt, Fanni kiharcolta magának azt, amit akart. De nem hisztivel! Határozottan. Volt egy mondás, amit néha még most is emlegetünk: „Ne a hangod erejével győzz meg, hanem érvekkel.” Fanni ilyen volt kicsinek is.

Volt kellemetlenséged abból, hogy későn vállaltál újabb gyereket?
Nem. Ha esetleg volt is megjegyzés, nem törődtem vele. Sikerült felnőnöm ekkorra. Nem foglalkozom az emberek véleményével.  

És valami vicces élmény?

Mivel Jánossal hármasban mentünk mindenfelé, sokan azt hitték, János Fanni apukája.
Egy igazán vicces eset viszont csak közvetve jutott el hozzám. Amikor Fanni óvodás lett, több családtag is vitte őt oviba, attól függően, ki ért rá, az apukám, a férjem, János vagy én. A húgom szomszédasszonya egy beszélgetés alkalmával mesélte neki: „Képzeld, van egy új kislány az oviban. Tudom, ki az anyukája, de hogy ki lehet az apja, fogalmam sincs. Van egy nagyon fiatal férfi, egy idős bácsi és van még egy férfi, aki hozza őt. Fogalmam sincs, melyik lehet az apja.”.
A húgom könnypotyogva nevetett, hiszen mindjárt tudta, csak rólunk lehet szó. Végül elmagyarázta a szomszédasszonynak a családfánkat.  

Összességében most mit gondolsz, jó döntés volt éretten nekivágni újból az anyaságnak?

Igen, határozottan igen. Van egy okos, ügyes kislányom, akinek nagyon sok szeretetre és törődésre van szüksége, még most is. Én pedig minimum tíz évet letagadhatok a koromból általa.
Ha a véleményemet kérdezik, volt már erre példa, én csak ajánlani tudom a késői anyaságot. Sokkal jobban, intenzívebben éltem és élem meg az együtt töltött időt, mint fiatal koromban.  

Azt hiszem, mi sem bizonyítja jobban, hogy a tudatos nevelésed és a szereteted hatásos módszernek bizonyult, mint hogy a lányod egy kiváló gimnáziumba nyert felvételt az idén, nagyon jól tanul, kedves és értelmes lány, aki bulizás helyett irodalmi eseményekre jár, emellett pedig önálló gondolatokkal rendelkezik mindenről, és nem fél kiállni önmagáért.

Nagyon szépen köszönöm neked az interjút, és hogy beavattál minket egy kicsit a magánéletetekbe!