Iskolai erőszak portugál módra – Beszélgetés Hargitai Evelin fordítóval

Hargitai Evelin Gárdonyban született, Pesten járt egyetemre, portugál-magyar szakra, jelenleg pedig Pécsett él a férjével, és a nyelvészeti, doktori disszertációját írja egy észak-portugál kisebbségi nyelvből. Emellett a PTE-n portugált tanít, és portugálról fordít könyveket magyarra. Első megjelent munkája, a Szeretettel, Beatriz az iskolai bántalmazásról szól.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Pongrác Kiadóval?

Az egyik portugálos volt szaktársamat tanítottam az egyetem után portugálra, hogy felfrissítse a nyelvtudását. Egy szépségszalonban dolgozik, és az egyik kuncsaftja a Pongrác Kiadó vezetője volt. A kezelés alatt beszélgetni kezdtek, és valahogyan szóba került egy EU-s projekt, amely idegen nyelvű könyvek fordítását támogatta. A szaktársam szólt róla nekem, megkerestem a Kiadó vezetőjét, elküldtem neki az önéletrajzomat és 3-4 fordításra érdemes könyvről némi információt, ő pedig rábólintott a Szeretettel, Beatrizra.

Azonnal ezt a könyvet választotta ki a listádról?

Bevallom őszintén, bevetettem némi női fifikát, ugyanis ennek a könyvnek az ajánlását írtam meg a legérdekesebbre. Nagyon szerettem volna lefordítani, és szerencsére, hatott a trükk.

Miért pont ez a könyv? Mi fogott meg benne téged?

Leginkább a téma. Mint a legtöbb embernek, nekem is van tapasztalatom az iskolai erőszakról, bántalmazásról. Mikor elolvastam ezt a könyvet, segített újraélni és feldolgozni a múltat. A főszereplőlány, Beatriz érzései és gondolatai olyan részletességgel vannak leírva a történetben, hogy ezáltal pontosítani tudtam magamban, én mit éreztem és gondoltam anno.

Úgy gondolom, ez a könyv segíthet másokon is, akik hasonló élményeket éltek át akár áldozatként, akár tehetetlen szemlélőként. A bántalmazottaknak el kell hinniük, hogy nem az ő hibájuk, ami történt. Áldozat bárkiből lehet, mindenkin lehet olyasmit találni, amibe bele lehet kötni, még akár pozitív tulajdonság is lehet ez (pl. az illető okos, szeret olvasni vagy hasonlók…). Ez a könyv segít tudatosítani azt, hogy ha bántanak, az NEM A TE HIBÁD!

Csak a fiataloknak ajánlanád ezt a könyvet?

Nem, semmiképpen sem. A szülőknek ugyanolyan hasznos élmény lehet elolvasni. Nekik azt üzenném, ne hagyják annyiban, álljanak a gyerekük mellé, és ha furcsa viselkedést észlelnek nála, ne dugják homokba a fejüket, hanem beszéljék meg vele. Érdekes, hogy Beatriz védeni akarja az anyját azzal, hogy nem árulja el neki a dolgokat, mert úgy hiszi, az anyja lelkileg gyenge ember. A gyerekek rosszul interpretálhatják a szülők viselkedését, ahogyan Beatriz is teszi, épp ezért kell a szülőnek odafigyelnie.

Van olyasmi a könyvben, amivel nem értettél egyet?

Egyfelől azzal, hogy Beatriz ahelyett, hogy segítséget kérne, kímélni akarja az anyját. Az ilyesmit mindenképpen meg kell beszélni vagy a szülőkkel, vagy más felnőttel, akiben megbízunk, mert csak így kaphatunk hathatós segítséget. Nem szabad félni a segítségkéréstől.

A helyzet megoldását sem így képzeltem, úgy gondolom, hogy a könyvbeli megoldások hosszútávon nem feltétlenül jók, csak a pillanatnyi gondokat oldják meg.

Mi volt a legnehezebb fordítás közben?

Egyfelől, hogy lelkileg nagyon mélyen érintett. Igazán beleéltem magam a történetbe, ezért néha abba kellett hagynom, hogy el tudjak távolodni tőle. Hiszen a fordításra kellett koncentrálnom, ami nem érzelmi, hanem technikai feladat.

Ezen kívül nehéz volt a portugál szleng lefordítása is. Egy szószerkezeten például két teljes hetet agyaltam.

Elárulod nekünk, mi volt ez a szószerkezet?

A történetben Beatriz anyja szerepel a tévében, ahol a táplálkozási szokásairól beszél. Ez persze pont elég ahhoz, hogy Beatrizt piszkálni kezdjék az osztálytársai. Azt mondják, hogy az anyja lassan igazi ganda star lesz. , Sem az írónő, sem más portugál fordítók, sem angol fordítók nem tudtak segíteni a pontos magyar fordítás megtalálásában. Végül a celeb szó mellett döntöttem.

És mi volt pozitív élmény fordítás közben? Mi az, amit igazán élveztél ebben a munkában?

Először is, sokat tanultam belőle portugálul. Aztán sokat tanultam arról, hogyan adjam át fordítóként az író és a karakter „hangját”, stílusát. Beatriz hangjának megtalálása például nagyon izgalmas volt. Ő egy fiatal tinédzser, így használja a szlenget, viszont nagyon intelligens, sok felnőttes meglátása van. Meg kellett találnom az egyensúlyt a gyermeki és az érettebb énje között a nyelvezet szintjén is.

Ki segített fordítás közben? A Kiadó egyik embere vagy saját előolvasó, béta?

A Kiadóval fordítás alatt egyáltalán nem tartottam a kapcsolatot, hagyták, hadd dolgozzak. Édesanyám az, aki segít nekem az ilyesmiben. Elküldtem neki mindig a lefordított részeket, ő pedig leginkább a stilisztikai hibákat javította. 

Mi történt, miután leadtad a fordításodat a Kiadónak?

Hónapokig nem tudtam semmit a történetről, aztán végül megmutatták a borítót, a könyv tördelt belívét, és nagyon meglepődtem. A magyar borító teljesen más, mint az eredeti, de nekem nagyon tetszik, és ami szintén megfogott, hogy a belső illusztrációkat is nagyon igényesen elkészítette a Kiadó. Belül, a fedőlapon például portugál bélyegek képe van, és a történetet is feldobták néhány belső illusztrációval, régi portugál levelek, bélyegek és hasonlók képével.

Fordítás közben felvetted a kapcsolatot az írónővel, Maria Teresa Maia Gonzalezzel is. Milyen ember ő, milyen volt együtt dolgozni vele?

Szerencsém volt, mert míg sok más portugál író nem is válaszol a mailjeire, addig Maria nemcsak hogy válaszolt nekem, de körülbelül 5 percet kellett mindig várnom a leveleire. Nagyon készséges és kedves nőnek ismertem meg, aki bár 50 év körüli, mégis nagyon jól ismeri az ifjúságot.

Saját kiadója van, így ő maga jelenteti meg a könyveit. Az egyik történetéből, A Kulcsok Társasága akcióba lépből filmsorozat készült, egy másikból, a Joana naplójából pedig színdarab, valamint a portugál Nemzeti Olvasási Program könyvlistáján több könyve is szerepel.

Milyen a portugál irodalmi élet, írói közeg?

Az írók élete hasonlít a magyarokéhoz. A hasonló gazdasági helyzet miatt megszorításokat vezettek be Portugáliában, így a művészetekre nem igazán jut pénz. A kezdő íróknak nehéz kitörni, és a többkötetes írók többsége sem él meg igazán az írásból. Maria még szerencsésnek mondható, mert annyira ismert lett, hogy főfoglalkozásként űzheti a szakmát, amit szeret.

Azért van különbség is az irodalmi élet terén. Míg nálunk az átlagemberek közül igencsak kevesen vannak otthon az irodalomban, kortárs irodalomban, addig ott az egyszerű emberek is sokat olvasnak, és nemcsak egy irodalomprofesszor, hanem egy földműves is bármikor képes értelmes beszélgetésre az irodalomról, kortárs írókról. A média is jobban támogatja a kultúra terjedését, a tévében például rendszeresen szerepelnek fő műsoridőben kortárs költők és írók.

Hogyan kell elképzelni téged munka közben? Milyen légkör és tárgyak vesznek körbe ilyenkor?

Mindenképpen csend és rendezett körülmények. Munka előtt gyorsan letudom a háziasszonyi teendőimet, hogy teljesen a fordításra tudjak utána koncentrálni. Talán meglepő, de először papírra fogalmazok. A sorokat mindig szellősen írom, hogy könnyebb legyen a javítás, és a bizonytalan helyeket, amikre később még vissza kell térnem, megjelölöm rózsaszín szövegkiemelővel. Mellettem maximum egy bögre tea van, mert nem akarom, hogy bármi elterelje a figyelmemet a munkáról. Úgy gondolom, egyszerre csak egy dolgot érdemes csinálni, de azt igazán jól.

Hogyan működik nálad a fordítás technikai része?

Először van egy ismerkedési időszak, amikor újra és újra elolvasom az adott könyvet, míg végül már majdhogynem kívülről fújom. Ezt követi az intenzív időszak, amelyben már valóban nekilátok fordítani. Ilyenkor napi több órát is munkával töltök. 

Vannak példaképeid akár a fordítók, akár az írók, költők között?

A Harry Potter fordítóját, Tóth Tamás Boldizsárt például zseninek tartom. Az irodalmi nyelvet viszont nagyrészt költőktől tanultam, mint például Kosztolányi vagy Petri.

Az egyetemen portugált tanítasz. A diákjaidnak mit szoktál tanácsolni a fordítással kapcsolatban?

Sok tanácsot adok nekik, leginkább technikai jellegűeket, és persze biztatom őket, hogy legyen elég bátorságuk kipróbálni, mit tudnak. Nemrég volt egy versfordítói pályázat az ELTÉ-n, és bár a célközönség nem a kezdő hallgatók voltak, mégis meggyőztem őket, hogy próbálkozzanak, és igazán jó fordítások születtek végül.

Mit tanácsolnál úgy általánosságban azoknak, akik fordítók szeretnének lenni?

Először éljenek, méghozzá nyitott szemmel, hiszen nem ott kezdődik a fordítás, hogy ismerem a szavak jelentését és a technikai dolgokat. A másik tanácsom, hogy olvassanak nagyon sokat, mert az olvasás fejleszti őket nyelvileg is.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Először is le akarom adni a doktorit. Aztán szeretnék még Mariától más könyveket is lefordítani magyarra. És én magam is szívesen írnék egyszer majd mesekönyveket vagy gyerekverseket. Ezeknek a figuráit már felskiccelgettem magamnak, de sajnos nincsen kézügyességem, így ha egyszer megjelenik majd egy könyvem, biztosan nem én fogom illusztrálni.

Van kedvenc idézeted a Szeretettel, Beatrizból? Búcsúzhatnánk azzal…

„A holokauszt a történelem olyan korszakainak egyike volt, amelyek miatt elhiszem, hogy az emberek képesek SZÖRNYEKKÉ változni. Esetleg néhányan már annak is születtek, csak emberi külsővel. Valahogy úgy, mintha ártó szellemek bújnának kisbabák bőrébe.”

Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítottál rám az interjú erejéig!

Én köszönöm az érdeklődést!