Szabó Enikő Evelin 4
hónapot élt kint Skóciában. A vele készített interjúban többek között arról is
mesél nekünk, milyen Skócia, miben hasonlít és különbözik Magyarországtól, és
milyenek az ott élő emberek.
Hogyan kerültél ki
Skóciába?
2 évig tervezgettem a külföldi
munkavállalást. Másfél évig próbálkoztam az EVS szolgálaton keresztül a
külföldre jutással (önkénteskedni szerettem volna), de sajnos nem jártam
sikerrel. Folyamatosan nézegettem újságban, interneten a külföldi munkahirdetéseket,
de a sok negatívumról hallva nem bíztam egyik ajánlatban sem. Végül a párom egyik
ismerőse, aki jelenleg is kint dolgozik, ajánlott egy megbízható
munkaközvetítőt (GMN Hungary), így velük jutottam ki.
Mindig is külföldön akartál élni, vagy csak így
alakult?
Már gyermekkorom óta nagyon szeretek
utazni. Szerencsére sokszor megadatott az életemben, hogy külföldi országokba
látogathassak, és megmondom őszintén, hihetetlenül magával ragadott „az utazó
életérzés”. 2 hétnél többet ezelőtt nem tartózkodtam külföldön, de mindig
szerettem volna hosszabb időt tölteni egy idegen országban. Sosem gondoltam,
hogy Skóciában kötök ki.
Milyen célok vezettek a költözésben
(nyelvtanulás, ideiglenes munka, letelepedés, külföldi pár stb.)?
Első sorban a nyelvtanulás és
kalandvágy vezérelt abban, hogy útnak induljak.
Milyen első benyomások értek, mikor
megérkeztél?
Budapestről indultam repülővel,
Edinburgh-ben szálltam le. Kedves barátaink ismerősei, akikkel egy gépen
utaztam, elvittek a barátainkhoz Glasgow-ba. Ott töltöttem egy éjszakát, majd
reggel indultam Glasgow-ból Invernessbe. Az eredeti terv szerint busszal mentem
volna, de mivel lekéstem a csatlakozást, vonattal haladtam tovább. Igazán
meglepő volt, hogy a közlekedés „nincs a véletlenre bízva”. Bárki bárhonnan el
tud jutni bárhová. Skócia nagyon nemzetközi hely. Az is rögtön feltűnik az embernek,
hogy nagyon-nagyon sok náció él egymás mellett. Az emberek segítőkészek,
barátságosak. A fordított közlekedés viszont borzasztó! Elsőre csak fura volt,
később pedig bosszantó, hogy nem tudom megszokni a bal oldali menetirányt.
Melyik környéken, városban éltél, és milyen az
a hely?
Egy Strathpeffer nevű falucskában
éltem, egy személyzeti szálláson. A legközelebbi város Dingwall, illetve a
legközelebbi nagyváros Inverness volt. A skót fővárostól, Edinburgh-től kb. 4
óra utazás busszal. Ez egy csodaszép, számomra mesebelinek ható hely a hegyek
lábánál, völgyek ölelésében. Gyönyörű kék az ég, sosem látott élénkzöld a fű, sok
virág, legelő állatok, különleges építészet, gyönyörű erdők. Az embernek olyan
érzése van, hogy ide még a madár is csak kikapcsolódni jár, de valójában nagy a
nyüzsgés, mert a skót felföld egyik legkedveltebb turista célpontja.
A skót ételek, öltözködés teljesen más, mint
amihez mi itthon hozzászokhattunk. Vannak olyan szokások, amiket te magyar
szemmel először furcsálltál?
Csak olyan szokások vannak, amiket
furcsálltam.
Az ételek elkészítésekor nem igazán
használnak fűszereket, sót, és inkább mindent csak párolnak. Egészen eltérő a
gasztronómiájuk a miénktől. Sok halat, zöldséget esznek, viszont a desszertek
nagyon (néha túlzottan is) édesek. A skót nemzeti viseletet, a kockás szoknyát,
mellényt és derék díszt fellépéseken, esküvőkön, nemzeti ünnepeken hordják,
illetve bizonyos nagyvárosi üzletekben ebben szolgálnak ki.
Nekem nagyon fura volt, hogy a
konnektor nem 2, hanem 3 lyukú, ezért a mi elektromos dolgainkhoz átalakítót
kellett venni. Az ajtók is egész máshogy nyílnak, fejjel lefelé kell betenni a
kulcsot a zárba, és általában befelé fordítva tudjuk kinyitni. A skót
szállodákban nincsen 13-as számú szoba, mivel a skótok rendkívül babonásak. Az
ablakok pedig nem nyithatók, hanem csak fel és le lehet húzni őket. Egy
fordított, más világ…
Ha néhány szóval jellemezned kéne a skótokat,
milyen szavakat használnál?
Életvidám, nacionalista, kényelmes.
Kicsit bővebben, milyen tapasztalataid vannak
velük, milyenek ők?
Csak jó tapasztalataim vannak velük
kapcsolatban és a más nemzetek képviselőivel is, akikkel együtt dolgoztam. A skótok
alapjában véve szerintem nagyon szerethető emberek. Közülük, akik rendszeresen
dolgoznak külföldiekkel, mondhatni türelmesek, segítőkészek.
Miben hasonlít, és miben különbözik Skócia
Magyarországtól?
A két legeltérőbb dolog, amit
tapasztaltam, az élethez való hozzáállás és az életszínvonal különbségei. A skót
emberek sokkal magasabb életszínvonalon élnek, mint a magyarok. Ez meglátszik a
vásárlási, utazási szokásokon, az utakon tapasztalt járművek minőségén.
Valószínűleg ebből is adódóan elégedettség sugárzik belőlük, ami mosolyban,
jókedvben, nyíltságban testesül meg.
Most már újra itthon vagy. Milyen érzésekkel
érkeztél haza, hiányzik Skócia?
Először pont olyan fura volt itthon
lennem, mint mikor kimentem Skóciába. Vissza kellett rázódnom a magyar hétköznapokba,
a magyar valóságba. Hiányoznak a kinti barátaim, de szerencsére a technika
segítségével manapság a kapcsolattartás elég jól megoldható.
A családod itthon maradt? Milyen volt távol
lenni tőlük?
Az első pár hétben tapasztalt
magányt, fájdalmat, bánatot nem kívánom senkinek! Nagyon nehéz volt, mert még sosem
voltam ennyire sokáig, ennyire messze a családomtól. Szerencsére tudtunk skype-olni,
telefonálni, chatelni. A család nagy része mellettem állt és bíztatott, hogy
kibírjam és végigcsináljam. Az idő múlásával megismertem a társaságot, akik
körülvettek, és ők lassan előléptek „családpótlóvá”. Enyhítették az űrt, és
megmutatták, hogy kesergés helyett, hogyan tudom kiélvezni az előttem álló
időt.
Nem volt honvágyad?
A szó szoros értelmében honvágyam
nem volt. Megszerettem Skóciát, az ottani életet. Csak a családom és a párom
hiánya hozott haza.
Szeretnél majd egyszer visszamenni Skóciába?
Mindenképpen szeretnék majd
visszamenni. Dolgozni és látogatóba egyaránt, de hogy mikor azt majd a jövő
alakítja.
Történt odakint veled valami vicces vagy
érdekes sztori, amit elmesélnél nekünk?
A legviccesebb sztori, ami velem
történt a következő:
Az első hetekben, amikor kikerültem
nem volt a szobámban internet-hozzáférés, így a közelben lévő Kommunikációs Központba
jártam netezni. Egyik alkalommal, miután befejeztem a netezést, elköszöntem a
recepcióstól, aki egy skót fiú volt. Következőképpen zajlott a kommunikáció:
Én: By.
Fiú: See ya! (Magyarul: Viszlát!) Ez
egy az egyben sziának hangzott, és ekkor még nem ismertem ezt a köszönésformát.
Teljesen megdöbbentem, gondoltam, magyar a srác, csak nem szólt róla.
Én: Te magyar vagy?
Fiú: Sorry?
Én: Just I think, you are Hungary! (Mondtam
az akkori angolommal…)
Fiú: Am I hungry?! Maybe?!
Szóval a magyar és az éhes szó
angolul igen keverhető, ezt megtapasztaltam. Gondolom, szegény srác azt hitte,
el akarom hívni, kajálni, de végül hoppon maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése