Lylia Bloom, a Könyvmolyképző Kiadó egyik új felfedezettje adott nekem interjút legújabb könyve, a Védtelenül megjelenése kapcsán.
A regény fülszövege:
Létezik tökéletes férfi?
Anna élete nagyszerű. Második évét kezdi az egyetemen, és a legfőbb problémája, hogy mikor jut el álmai városába, Rómába. Szereti az életét, vágyik a nagy Ő-re, és imád a barátnőivel csetelni.
Megismerkedik a titokzatos és vonzó Rolanddal, aki nem nyugszik, amíg Anna bele nem egyezik egy randevúba.
A szerelem hirtelen születik, és Anna úgy érzi, nem is lehetne boldogabb, bár a barátok egyre jobban aggódnak a túl gyors összeköltözés miatt. Anna nem érti, miért, hiszen Roland figyelmes, vonzó és mellette minden vágya teljesül, még a várva várt utazás is.
Csakhogy az álomvilág hirtelen szertefoszlik.
Vajon milyen a nagy Ő igazi arca?
Mit jelent a birtoklás, és mit az őszinte szerelem?
Anna úgy érzi, az élete romokban hever, és egyre nehezebb a kiút megtalálása.
De küzd, még akkor is, amikor egy váratlan tragédia mindent tönkretesz.
Anna élete nagyszerű. Második évét kezdi az egyetemen, és a legfőbb problémája, hogy mikor jut el álmai városába, Rómába. Szereti az életét, vágyik a nagy Ő-re, és imád a barátnőivel csetelni.
Megismerkedik a titokzatos és vonzó Rolanddal, aki nem nyugszik, amíg Anna bele nem egyezik egy randevúba.
A szerelem hirtelen születik, és Anna úgy érzi, nem is lehetne boldogabb, bár a barátok egyre jobban aggódnak a túl gyors összeköltözés miatt. Anna nem érti, miért, hiszen Roland figyelmes, vonzó és mellette minden vágya teljesül, még a várva várt utazás is.
Csakhogy az álomvilág hirtelen szertefoszlik.
Vajon milyen a nagy Ő igazi arca?
Mit jelent a birtoklás, és mit az őszinte szerelem?
Anna úgy érzi, az élete romokban hever, és egyre nehezebb a kiút megtalálása.
De küzd, még akkor is, amikor egy váratlan tragédia mindent tönkretesz.
Nem ez az első könyved, ami megjelenik, de ez az első, ami a Könyvmolyképző Kiadónál. Mennyiben volt más a Kiadóval való munka, mint a korábbi magánkiadások körüli teendők?
Teljesen más a két folyamat. Amíg magánkiadásnál minden az én kezemben volt, mindenről én döntöttem, a Könyvmolyképző Kiadónál mindenben profi segítséget kaptam. Ez legfőképpen a szerkesztésen látszik meg, valószínűleg a korábbi könyvek is sokat csiszolódtak volna egy profi szerkesztő keze alatt. Aztán ott van a borító kérdése is, ami jelen esetben nemcsak az én ízlésemet és választásomat tükrözi, hanem az olvasókét és a Kiadóét is. Egy részről sokkal kevesebb dologgal kell nekem foglalkozni, mert ugye a tördelés, nyomda, és hasonlók mind a Kiadó fennhatósága alá tartoznak és sokkal több segítséget kapok, mint amikor mindent én csináltam. Másrészről viszont több volt a munkám, mert a szerkesztés egy igen nehéz folyamat, amibe bele kell rázódni.
Az írók általában vagy nagyon utálják vagy nagyon imádják a kiadási folyamat ezen részét. Te melyik csoportba tartozol?
Azt azért nem mondanám, hogy „imádtam” a nem-alvást, viszont magát a folyamatot nagy izgalommal vártam és nagyon tanulságosnak tartottam. Első körben érdekes volt, hogy a szerkesztőm hogyan látja a történetet egészben, aztán jöttek az apróbb megjegyzések. Néha konkrétan dőltem a nevetéstől néhány megjegyzésén, ami teljesen más megvilágításba helyezte az adott jelenetet. Kiderült két hiányosságom is, amikre odafigyelve jobbá tehetem a következő történeteimet. Szóval mindenképpen élveztem, még ha nagyon el is fáradtam a végére.
A Védtelenül egy fiatal lány, Anna felnőtté válásáról szól, aki megismerkedik a veszteséggel, a szerelemmel, a csalódással, világot lát és barátokat szerez. Mi ihlette Anna történetét?
Erre konkrét válasszal sajnos nem szolgálhatok, mert nem tudok. Nálam általában bevillan egy-egy kép, szereplő, esetleg jelenet, és abból születik meg végül az egész történet. Az biztos, hogy szerettem volna olyan regényt írni, ami bármelyikünkkel megtörténhet.
Néhány éve jöttem rá, hogy azok a történetek állnak igazán közel hozzám, amik úgymond „hétköznapiak”, mert akár velünk, akár ismerősünkkel megeshetnek, mégis van bennük valami plusz, amivel olyan érzéseket adhatok át és mutathatok meg, amivel – remélhetőleg – nem minden olvasóm találkozott az életében.
Anna találkozik egy fiúval, Rolanddal, és bár a kapcsolatuk jól indul, végül kiderül, hogy Roland koránt sem tökéletes. Miért pont a kapcsolati erőszak témáját választottad konfliktusforrásként?
Ez egy olyan téma, ami habár súlyos, és sokszor szóba kerül, mégsem kap elég figyelmet. Sosem tudhatjuk, hogy nincs-e valaki akár a közvetlen környezetünkben, aki épp hasonló helyzetben van. Erről az emberek nem beszélnek, próbálják eltitkolni, rendbe hozni. Rájöttem, hogy szeretek olyan témákról írni, amik egy kicsit (vagy nagyon) tabunak számítanak.
Erre konkrét válasszal sajnos nem szolgálhatok, mert nem tudok. Nálam általában bevillan egy-egy kép, szereplő, esetleg jelenet, és abból születik meg végül az egész történet. Az biztos, hogy szerettem volna olyan regényt írni, ami bármelyikünkkel megtörténhet.
Néhány éve jöttem rá, hogy azok a történetek állnak igazán közel hozzám, amik úgymond „hétköznapiak”, mert akár velünk, akár ismerősünkkel megeshetnek, mégis van bennük valami plusz, amivel olyan érzéseket adhatok át és mutathatok meg, amivel – remélhetőleg – nem minden olvasóm találkozott az életében.
Anna találkozik egy fiúval, Rolanddal, és bár a kapcsolatuk jól indul, végül kiderül, hogy Roland koránt sem tökéletes. Miért pont a kapcsolati erőszak témáját választottad konfliktusforrásként?
Ez egy olyan téma, ami habár súlyos, és sokszor szóba kerül, mégsem kap elég figyelmet. Sosem tudhatjuk, hogy nincs-e valaki akár a közvetlen környezetünkben, aki épp hasonló helyzetben van. Erről az emberek nem beszélnek, próbálják eltitkolni, rendbe hozni. Rájöttem, hogy szeretek olyan témákról írni, amik egy kicsit (vagy nagyon) tabunak számítanak.
Megtörtént a hivatalos borítód kiválasztása, melyen egy arany horgony medál található. Úgy tudom, ennek a medálnak fontos szerepe van a történetben. Mesélsz erről nekünk?
Eleinte a medál nem is szerepelt a történetben, viszont egy beszélgetés alkalmával szóba került, hogy mennyire jó lenne valami, egy apróság, ami Annát az anyukájához köti, és aminek valamilyen szinten Rolandhoz is köze van. Így került a regénybe a medál. Azóta én is nagyon megkedveltem ezt a szimbólumot, mostantól, ha horgonyos medált látok, mindig a Védtelenül fog eszembe jutni.
Bár még a megjelenés előtt állsz, biztosan történtek már veled olyan izgalmas, érdekes dolgok, amiket a könyved megjelenésének köszönhetsz. Elmeséled nekünk a legjobbat ezek közül?
Amióta októberben megtudtam, hogy megjelenik a könyv, azóta szinte minden nap izgalmas, ahogy várom a fejleményeket, az új híreket, de ha valamit ki kell emelnem, akkor az a borítótervező pályázat. Borzasztóan meglepett, hogy milyen sok terv érkezett, amik között többet is találtam, amit szívesen láttam volna a könyvön. Nagyon jó érzés volt minden nap úgy belépni a Facebookra, hogy több terv is várt rám.
Van már valami új regényötleted? Min dolgozol most?
Már van egy elkészült kéziratom, amit el is küldtem a Kiadónak, remélem, megtetszik nekik a történet. Egy fiatalokról szóló regényről van szó, amiben ismét szerepet kap egy komolyabb téma is. Jelenleg épp ennek a folytatásán dolgozom. Pontosabban nem is a folytatása, hanem egy mellékszál kidolgozása. Nagyon a szívemhez nőttek a regény mellékszereplői, és vázlaton már mindegyiküknek megvan a saját története, amit szeretnék megírni. Egymástól függetlenek a könyvek, csak a szereplők kötik össze őket, mert a későbbi könyvekben felbukkannak a korábbiak főszereplői.
Eleinte a medál nem is szerepelt a történetben, viszont egy beszélgetés alkalmával szóba került, hogy mennyire jó lenne valami, egy apróság, ami Annát az anyukájához köti, és aminek valamilyen szinten Rolandhoz is köze van. Így került a regénybe a medál. Azóta én is nagyon megkedveltem ezt a szimbólumot, mostantól, ha horgonyos medált látok, mindig a Védtelenül fog eszembe jutni.
Bár még a megjelenés előtt állsz, biztosan történtek már veled olyan izgalmas, érdekes dolgok, amiket a könyved megjelenésének köszönhetsz. Elmeséled nekünk a legjobbat ezek közül?
Amióta októberben megtudtam, hogy megjelenik a könyv, azóta szinte minden nap izgalmas, ahogy várom a fejleményeket, az új híreket, de ha valamit ki kell emelnem, akkor az a borítótervező pályázat. Borzasztóan meglepett, hogy milyen sok terv érkezett, amik között többet is találtam, amit szívesen láttam volna a könyvön. Nagyon jó érzés volt minden nap úgy belépni a Facebookra, hogy több terv is várt rám.
Van már valami új regényötleted? Min dolgozol most?
Már van egy elkészült kéziratom, amit el is küldtem a Kiadónak, remélem, megtetszik nekik a történet. Egy fiatalokról szóló regényről van szó, amiben ismét szerepet kap egy komolyabb téma is. Jelenleg épp ennek a folytatásán dolgozom. Pontosabban nem is a folytatása, hanem egy mellékszál kidolgozása. Nagyon a szívemhez nőttek a regény mellékszereplői, és vázlaton már mindegyiküknek megvan a saját története, amit szeretnék megírni. Egymástól függetlenek a könyvek, csak a szereplők kötik össze őket, mert a későbbi könyvekben felbukkannak a korábbiak főszereplői.
Ha a regényedből egyetlen, rövid idézettel kéne meggyőznöd az olvasóidat, hogy válasszák karácsonyra a te könyvedet, melyik pár mondatot olvasnád fel nekik?
Kicsit „csalok”, mert kettőt hozok, ha nem baj.
Elsőként egyik előolvasóm kedvenc mondatát, ami annyira tetszett neki, hogy szinte szállóigévé vált köztünk: „Az én lábam, az én cipőm, az én életem.”
A másik egy picit spoileres ugyan, de a fülszövegből és a címből is elég sok dologra lehet következtetni, így talán belefér:
„Reszkettem és undorodtam egyszerre. A szememet nem vettem le a kezéről, ami pillanatokkal korábban majdnem megölt. Ami hetekkel azelőtt kedvességet és becézést jelentett, most csak félelmet tartogatott. Lassan felálltam a földről. Maga a mozdulat nehézkesnek tűnt, mégis valahogy sokkal többet jelentett. Erősebb lettem. Felálltam, miután majdnem ottmaradtam. És csak ez számított.”
És végül egy spoileres kérdés, amire a válasz is spoileres lesz, így elolvasását csak azoknak ajánljuk, akiket nem zavar, ha megtudnak egy fontosabb részletet a könyvből…
SPOILER!
.
Kicsit „csalok”, mert kettőt hozok, ha nem baj.
Elsőként egyik előolvasóm kedvenc mondatát, ami annyira tetszett neki, hogy szinte szállóigévé vált köztünk: „Az én lábam, az én cipőm, az én életem.”
A másik egy picit spoileres ugyan, de a fülszövegből és a címből is elég sok dologra lehet következtetni, így talán belefér:
„Reszkettem és undorodtam egyszerre. A szememet nem vettem le a kezéről, ami pillanatokkal korábban majdnem megölt. Ami hetekkel azelőtt kedvességet és becézést jelentett, most csak félelmet tartogatott. Lassan felálltam a földről. Maga a mozdulat nehézkesnek tűnt, mégis valahogy sokkal többet jelentett. Erősebb lettem. Felálltam, miután majdnem ottmaradtam. És csak ez számított.”
És végül egy spoileres kérdés, amire a válasz is spoileres lesz, így elolvasását csak azoknak ajánljuk, akiket nem zavar, ha megtudnak egy fontosabb részletet a könyvből…
SPOILER!
.
.
.
Egy nagyon szomorú dologban hasonlítasz Annára, mindketten elvesztettétek az édesanyátokat. A regényben mennyi található ezzel kapcsolatban a te érzéseidből? Segített a szörnyű veszteség feldolgozásában az, hogy kiírhattad magadból?
Feldolgozni szerencsére már sikerült néhány évvel ezelőtt. Ez nem azt jelenti, hogy már nem fáj, de nem kínoz annyira, mint az első években, meg tudtam békélni vele. A regény azon jeleneteiben, amikor Anna szembesül az édesanyja halálával, nagyon sok érzés az enyém. Nem pont így történt, nem pont így éltem át, de az érzéseket csak egyféleképpen tudtam visszaadni, úgy, ahogyan anno én is éreztem magam. Nagyon nehéz volt megírni azokat a részeket, pont azért, mert újra kellett éreznem, amiről azt hittem, már elfogadtam. Ezért is örültem nagyon, amikor a szerkesztőm azt mondta a legnehezebb fejezetre, hogy az teljesen jó, mert így nem kellett annyiszor újra elolvasnom.
.
Egy nagyon szomorú dologban hasonlítasz Annára, mindketten elvesztettétek az édesanyátokat. A regényben mennyi található ezzel kapcsolatban a te érzéseidből? Segített a szörnyű veszteség feldolgozásában az, hogy kiírhattad magadból?
Feldolgozni szerencsére már sikerült néhány évvel ezelőtt. Ez nem azt jelenti, hogy már nem fáj, de nem kínoz annyira, mint az első években, meg tudtam békélni vele. A regény azon jeleneteiben, amikor Anna szembesül az édesanyja halálával, nagyon sok érzés az enyém. Nem pont így történt, nem pont így éltem át, de az érzéseket csak egyféleképpen tudtam visszaadni, úgy, ahogyan anno én is éreztem magam. Nagyon nehéz volt megírni azokat a részeket, pont azért, mert újra kellett éreznem, amiről azt hittem, már elfogadtam. Ezért is örültem nagyon, amikor a szerkesztőm azt mondta a legnehezebb fejezetre, hogy az teljesen jó, mert így nem kellett annyiszor újra elolvasnom.
.
.
.
SPOILER VÉGE!
SPOILER VÉGE!
Épp most fut nálad egy játék, amelyben a fent emlegetett medált lehet megnyerni, ha valaki szeretne részt venni benne, akkor katt IDE! Neked pedig köszönöm szépen az érdekes interjút! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése