Bár a Harry Potter sorozat már sok-sok éve lezárult, a történet iránti érdeklődés még mindig töretlen az olvasók körében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a rengeteg Harry Potter fandomban íródott fanfiction, amelyek elözönlik az Internetet. Olyannyira fontos része még mindig Rowling regénye az olvasók életének, hogy virágkorát élik a Harry Potter témájú ficírói kihívások is. Ezek közül az egyik most futó a Hermione Granger Kihívás, mely meglepően sok érdeklődőt vonzott magához. Hogy miért ilyen sikeres ez a kihívás, és honnan jött maga az ötlet? Többek között erről beszélgettem a két szervezővel Ettivel és Ninellel.
Honnan jött az ötlet, hogy Harry Potteres fanfiction kihívást szervezzetek?
Etti: Én eredetileg egy Lumione kihíváson gondolkoztam, mert eléggé kevésnek találtam azt a történetmennyiséget, amit a magyar fanfom felvonultatott. Volt is szó róla, hogy másik két hölggyel közösen belevágunk egy kihívásba, aminek az egyik fele Lumione lett volna a másik pedig egy nagyon népszerű non canon páros. De végül ez az egyesülés nem jött létre, és akkor Annával úgy döntöttünk, hogy újoncként azért csak megpróbálkozunk ezzel a kihívás dologgal. Szerencsére sikerült eddig mindent úgy szerveznünk, ahogy elképzeltük, elégedettek vagyunk a munkánkkal, és reméljük, hogy a játékon résztvevő írók, és olvasók is azok.
Ninell: Én már egy ideje kezdtem kicsit kiesni a Harry Potter fandomból, amikor Etti megkeresett, hogy társulnék-e hozzá egy ilyen témájú kihívásban. Ahogy ő is mondta, ez még egy másik játék lett volna, de sajnos azt az ötletet végül nem sikerült kivitelezni. Akkor átbeszéltük ezt, és megegyeztünk, hogy nekünk még mindig lenne kedvünk megszervezni egy kihívást. Ahogy megindult a brainstorming, lassan a helyére került a téma meg a szervezéssel kapcsolatos részletek, és mire felocsúdtunk már volt is egy megtervezett Harry Potteres kihívásunk.
Hogyan találtatok egymásra? Korábban is barátok voltatok, vagy ez az ötlet hozott titeket össze?
Etti: Már ismertük egymás korábbról. Ninell az egyik nagyon megbízható bétám, nincs olyan javaslata, észrevétele, amit ne fogadnék meg. Azt hiszem, most már több mint két éve dolgozunk együtt, és nagyon jól megértjük egymást. Emellett természetesen barátok is vagyunk, és a korkülönbség sem jelentett gondot számunkra, igazán megkedveltük egymást. Idén végre személyesen is tudtunk találkozni, aminek nagyon örültem!
Ninell: Igen, már hosszabb ideje ismertük egymást, voltunk barátnők és úgymond dolgoztunk is együtt. Etti egyszer bétát keresett, én pedig jelentkeztem nála, és akkor kezdtünk megismerkedni. Egyre többet beszélgettünk, és már barátnők voltunk, mikor a kihívásba belevágtunk.
Honnan jött az ötlet, hogy Harry Potteres fanfiction kihívást szervezzetek?
Etti: Én eredetileg egy Lumione kihíváson gondolkoztam, mert eléggé kevésnek találtam azt a történetmennyiséget, amit a magyar fanfom felvonultatott. Volt is szó róla, hogy másik két hölggyel közösen belevágunk egy kihívásba, aminek az egyik fele Lumione lett volna a másik pedig egy nagyon népszerű non canon páros. De végül ez az egyesülés nem jött létre, és akkor Annával úgy döntöttünk, hogy újoncként azért csak megpróbálkozunk ezzel a kihívás dologgal. Szerencsére sikerült eddig mindent úgy szerveznünk, ahogy elképzeltük, elégedettek vagyunk a munkánkkal, és reméljük, hogy a játékon résztvevő írók, és olvasók is azok.
Ninell: Én már egy ideje kezdtem kicsit kiesni a Harry Potter fandomból, amikor Etti megkeresett, hogy társulnék-e hozzá egy ilyen témájú kihívásban. Ahogy ő is mondta, ez még egy másik játék lett volna, de sajnos azt az ötletet végül nem sikerült kivitelezni. Akkor átbeszéltük ezt, és megegyeztünk, hogy nekünk még mindig lenne kedvünk megszervezni egy kihívást. Ahogy megindult a brainstorming, lassan a helyére került a téma meg a szervezéssel kapcsolatos részletek, és mire felocsúdtunk már volt is egy megtervezett Harry Potteres kihívásunk.
Hogyan találtatok egymásra? Korábban is barátok voltatok, vagy ez az ötlet hozott titeket össze?
Etti: Már ismertük egymás korábbról. Ninell az egyik nagyon megbízható bétám, nincs olyan javaslata, észrevétele, amit ne fogadnék meg. Azt hiszem, most már több mint két éve dolgozunk együtt, és nagyon jól megértjük egymást. Emellett természetesen barátok is vagyunk, és a korkülönbség sem jelentett gondot számunkra, igazán megkedveltük egymást. Idén végre személyesen is tudtunk találkozni, aminek nagyon örültem!
Ninell: Igen, már hosszabb ideje ismertük egymást, voltunk barátnők és úgymond dolgoztunk is együtt. Etti egyszer bétát keresett, én pedig jelentkeztem nála, és akkor kezdtünk megismerkedni. Egyre többet beszélgettünk, és már barátnők voltunk, mikor a kihívásba belevágtunk.
Miért pont Hermione áll a kihívás középpontjában? Ő a kedvencetek?
Etti: Én úgy gondolom, hogy Hermione ésszerű választás volt a részünkről. Ő az egyik legnépszerűbb női karakter J. K. R. könyveiben. Olyan tulajdonságokkal ruházta fel az írónő, amivel könnyű azonosulni. Nagyon intelligens, és kortársaihoz képest sokkal érettebb. Rengeteg romantikus vonulatú történet született már vele a főszerepben, és legtöbbször idősebb partnerrel képzelik el az írók. A már említett tulajdonságainak hála, szerintem hitelesebben lehet vele alkotni, mint más női szereplőkkel. Ezért én úgy gondoltam, hogy nagyon sokrétűen fel lehet őt használni egy játék során.
Én nagyon kedvelem, bár, amikor őt próbálom megformálni, az nem könnyű feladat. Rendre kicsúszik a kezem közül a karakter, és akármennyire is igyekszem, valahogyan csak sikerül valamit beleírnom a saját személyiségemből, ami aztán katasztrofális végeredményhez szokott vezetni.
Ninell: Én az összes szereplő közül inkább néhány férfi karaktert választanék kedvencnek. Egészen pontosan a Weasley ikreket, Pitont és Lupint. A női karakterek közül viszont tényleg Hermione a nyerő, kedveltem őt a könyvekben és a filmekben is.
Tényleg szeretjük Hermionét, de a kihívásnál kicsit mások voltak a szempontok. Szerettünk volna a kulcsokkal esetleg olyan ötletekre vagy párosításokra sarkallni az írókat, amik alapvetően ritkábbak a fandomban. Hermione egyébként is kedvelt karakter, gondoljunk csak a sok snangerre és dramionéra, úgyhogy mi is őt választottuk most a főszereplőnek.
Sok kihívás van mostanság Harry Potter fandomban, miben más a tiétek, mint a többi?
Etti: Én nem sok kihíváson vettem részt eddig, talán 2-3 ilyen játékhoz volt eddig szerencsém. A szervezők, akik ezeket a játékokat kitalálják, nagyon aprólékosan kidolgozzák a kihívások témáját és menetét. De mi szerettünk volna egy kicsit elrugaszkodni a már „megszokott” sémától. A lényeg az volt, hogy összegyűjtöttük az összes pozitív és negatív tapasztalatunkat, és igyekeztünk a lehető legnagyobb szabadságot adni az íróknak és az olvasóknak is.
Emiatt több kulcsot adtunk meg, amelyek közül szabadon lehetett választani, hiszen a titkos kulcs kivételével minden nyilvános volt. Így a leendő játékos, már a kulcsválasztás közben el tudta dönteni, hogy nagyjából miről szeretne majd írni, és ezzel kevésbé szorítottuk őt keretek közé. Fontos volt a kihívás kezdetekor, hogy mindenki jól szórakozzon majd a játék alatt, és ne legyen gondja a történet megalkotása során.
Nem szerettünk volna kulcspárokat létrehozni, hogy mindenki egyénileg versenyezhessen, és a későbbiekben az olvasók se legyenek „rákényszerítve”, hogy elolvassanak valami olyat, ami első pillantásra nem nyerte el a tetszésüket.
Ninell: Őszintén szólva én eléggé csak úgy belecsöppentem az egész Harry Potter kihívásos dologba. Nem igazán ismertem a témában meghirdetett játékokat vagy azok szisztémáját, ezekről Etti lényegesen többet tudott, aki már vett is részt korábban néhány ilyen kihíváson. Nekem is volt már azért egy kis tapasztalatom, de a Harry Potter világán kívül, nem fanfiction, hanem teljesen saját történetre meghirdetett kihívásokban.
Nem szeretnék olyan határozott nyilatkozatot tenni, hogy ez vagy az más a mi kihívásunkban, amikor nem ismerem igazán jól és részletesen a többit. Talán az lehet kicsit eltérő, ahogy a kulcsokkal kapcsolatos szisztémát szerveztük, hogy legyen egyfajta keret, ugyanakkor az írók választhassanak is. A többi kihívásnál legalábbis, amiket mostanra megismertem, úgy láttam, hogy kötöttebb ez a rendszer.
Mi volt a legnehezebb a kihívás megszervezésében?
Etti: Számomra a kulcsokkal volt a legtöbb gond. Az elején még nem tudtuk biztosra, hogy mennyi jelentkezőre számíthatunk, igazából azt hittük, hogy 8-10 embernél nem lesz több érdeklődő. Így a titkos kulcsnál az elején még volt egy kis kavarodás, de végül 20-an jelentkeztetek, így egyértelmű lett, hogy minden titkos kulcsot ketten kapnak meg.
Az is kicsit bajos volt, hogy sokan választották ugyanazt a karaktert, helyszínt. A kihívás lényege pontoson az lett volna, hogy a történetek sokszínűek legyenek. De végül is, mindenki valami nagyon egyedit alkotott meg, úgyhogy nem panaszkodhatunk.
Ninell: Az igazság az, hogy meglepően könnyen ment, főleg a részletek megbeszélése. Nem igazán voltak nézeteltéréseink a dolgokkal kapcsolatban, szépen meg tudtunk beszélni mindent, és gyorsan dönteni a fontos kérdésekben. A kulcsokkal kapcsolatos ötletelés is pillanatok alatt ment szerencsére. Nekem épp vizsgaidőszakom volt, úgyhogy sajnos sok munka maradt Ettire, de segítettem, amennyit csak tudtam. A legnagyobb nehézséget talán az okozta és okozza még most is, hogy a blog nem mindig kíván együttműködni velünk. Sok bosszúság fakadt belőle, de kitartóan küzdünk, hogy rendben legyenek a dolgok.
Mi volt a legjobb benne?
Etti: Számomra egyértelműen a várakozás izgalma. Amint elkezdtük reklámozni jöttek a jelentkezők. Volt olyan nap, amikor egyszerre többen is, és hihetetlenül gyorsan beteltünk!
Ninell: Nagyon jó volt, hogy sokat nevettünk és viccelődtünk, amikor a kulcsokat próbáltuk kitalálni. Főleg a fogalmaknál és titkos kulcsoknál szabadult el időnként a pokol, és már könnyeztem a nevetéstől. Amit még nagyon élveztem, az az izgatott várakozás volt, hogy hogyan is fogadják majd a kihívásunkat, mennyi jelentkezőnk lesz, és hasonlók. Ahogy minden nap nézegettük a beérkező e-maileket, és örültünk minden újabb embernek, az nagyon jó élmény volt.
Etti: Én úgy gondolom, hogy Hermione ésszerű választás volt a részünkről. Ő az egyik legnépszerűbb női karakter J. K. R. könyveiben. Olyan tulajdonságokkal ruházta fel az írónő, amivel könnyű azonosulni. Nagyon intelligens, és kortársaihoz képest sokkal érettebb. Rengeteg romantikus vonulatú történet született már vele a főszerepben, és legtöbbször idősebb partnerrel képzelik el az írók. A már említett tulajdonságainak hála, szerintem hitelesebben lehet vele alkotni, mint más női szereplőkkel. Ezért én úgy gondoltam, hogy nagyon sokrétűen fel lehet őt használni egy játék során.
Én nagyon kedvelem, bár, amikor őt próbálom megformálni, az nem könnyű feladat. Rendre kicsúszik a kezem közül a karakter, és akármennyire is igyekszem, valahogyan csak sikerül valamit beleírnom a saját személyiségemből, ami aztán katasztrofális végeredményhez szokott vezetni.
Ninell: Én az összes szereplő közül inkább néhány férfi karaktert választanék kedvencnek. Egészen pontosan a Weasley ikreket, Pitont és Lupint. A női karakterek közül viszont tényleg Hermione a nyerő, kedveltem őt a könyvekben és a filmekben is.
Tényleg szeretjük Hermionét, de a kihívásnál kicsit mások voltak a szempontok. Szerettünk volna a kulcsokkal esetleg olyan ötletekre vagy párosításokra sarkallni az írókat, amik alapvetően ritkábbak a fandomban. Hermione egyébként is kedvelt karakter, gondoljunk csak a sok snangerre és dramionéra, úgyhogy mi is őt választottuk most a főszereplőnek.
Sok kihívás van mostanság Harry Potter fandomban, miben más a tiétek, mint a többi?
Etti: Én nem sok kihíváson vettem részt eddig, talán 2-3 ilyen játékhoz volt eddig szerencsém. A szervezők, akik ezeket a játékokat kitalálják, nagyon aprólékosan kidolgozzák a kihívások témáját és menetét. De mi szerettünk volna egy kicsit elrugaszkodni a már „megszokott” sémától. A lényeg az volt, hogy összegyűjtöttük az összes pozitív és negatív tapasztalatunkat, és igyekeztünk a lehető legnagyobb szabadságot adni az íróknak és az olvasóknak is.
Emiatt több kulcsot adtunk meg, amelyek közül szabadon lehetett választani, hiszen a titkos kulcs kivételével minden nyilvános volt. Így a leendő játékos, már a kulcsválasztás közben el tudta dönteni, hogy nagyjából miről szeretne majd írni, és ezzel kevésbé szorítottuk őt keretek közé. Fontos volt a kihívás kezdetekor, hogy mindenki jól szórakozzon majd a játék alatt, és ne legyen gondja a történet megalkotása során.
Nem szerettünk volna kulcspárokat létrehozni, hogy mindenki egyénileg versenyezhessen, és a későbbiekben az olvasók se legyenek „rákényszerítve”, hogy elolvassanak valami olyat, ami első pillantásra nem nyerte el a tetszésüket.
Ninell: Őszintén szólva én eléggé csak úgy belecsöppentem az egész Harry Potter kihívásos dologba. Nem igazán ismertem a témában meghirdetett játékokat vagy azok szisztémáját, ezekről Etti lényegesen többet tudott, aki már vett is részt korábban néhány ilyen kihíváson. Nekem is volt már azért egy kis tapasztalatom, de a Harry Potter világán kívül, nem fanfiction, hanem teljesen saját történetre meghirdetett kihívásokban.
Nem szeretnék olyan határozott nyilatkozatot tenni, hogy ez vagy az más a mi kihívásunkban, amikor nem ismerem igazán jól és részletesen a többit. Talán az lehet kicsit eltérő, ahogy a kulcsokkal kapcsolatos szisztémát szerveztük, hogy legyen egyfajta keret, ugyanakkor az írók választhassanak is. A többi kihívásnál legalábbis, amiket mostanra megismertem, úgy láttam, hogy kötöttebb ez a rendszer.
Mi volt a legnehezebb a kihívás megszervezésében?
Etti: Számomra a kulcsokkal volt a legtöbb gond. Az elején még nem tudtuk biztosra, hogy mennyi jelentkezőre számíthatunk, igazából azt hittük, hogy 8-10 embernél nem lesz több érdeklődő. Így a titkos kulcsnál az elején még volt egy kis kavarodás, de végül 20-an jelentkeztetek, így egyértelmű lett, hogy minden titkos kulcsot ketten kapnak meg.
Az is kicsit bajos volt, hogy sokan választották ugyanazt a karaktert, helyszínt. A kihívás lényege pontoson az lett volna, hogy a történetek sokszínűek legyenek. De végül is, mindenki valami nagyon egyedit alkotott meg, úgyhogy nem panaszkodhatunk.
Ninell: Az igazság az, hogy meglepően könnyen ment, főleg a részletek megbeszélése. Nem igazán voltak nézeteltéréseink a dolgokkal kapcsolatban, szépen meg tudtunk beszélni mindent, és gyorsan dönteni a fontos kérdésekben. A kulcsokkal kapcsolatos ötletelés is pillanatok alatt ment szerencsére. Nekem épp vizsgaidőszakom volt, úgyhogy sajnos sok munka maradt Ettire, de segítettem, amennyit csak tudtam. A legnagyobb nehézséget talán az okozta és okozza még most is, hogy a blog nem mindig kíván együttműködni velünk. Sok bosszúság fakadt belőle, de kitartóan küzdünk, hogy rendben legyenek a dolgok.
Mi volt a legjobb benne?
Etti: Számomra egyértelműen a várakozás izgalma. Amint elkezdtük reklámozni jöttek a jelentkezők. Volt olyan nap, amikor egyszerre többen is, és hihetetlenül gyorsan beteltünk!
Ninell: Nagyon jó volt, hogy sokat nevettünk és viccelődtünk, amikor a kulcsokat próbáltuk kitalálni. Főleg a fogalmaknál és titkos kulcsoknál szabadult el időnként a pokol, és már könnyeztem a nevetéstől. Amit még nagyon élveztem, az az izgatott várakozás volt, hogy hogyan is fogadják majd a kihívásunkat, mennyi jelentkezőnk lesz, és hasonlók. Ahogy minden nap nézegettük a beérkező e-maileket, és örültünk minden újabb embernek, az nagyon jó élmény volt.
Mit gondoltok a Harry Potter könyvekről?
Etti: Én elég későn olvastam el az első három könyvet, mert először a filmeket néztem meg, és a negyedik könyvvel kezdtem. De a világ, amit J. K. R. megalkotott, egyből magával ragadott. Emlékszem, hogy pár nap alatt kiolvastam a vastag könyveket, és minden fejezet után fogadkoztam, hogy már csak egy pár oldalt olvasok, de egyszerűen nem bírtam ki, muszáj volt tudnom, hogy mi lesz még a további részekben, bármilyen késő is volt már. Hangosan sírtam, mikor Sirius meghalt az ötödik könyvben, és Dumbledore halálát is megkönnyeztem. Felháborodtam, mikor Remus el akarta hagyni a feleségét, és őszintén meglepődtem, hogy Narcissa mennyire szereti a fiát. Akármelyik könyvet olvastam mindegyikben volt valami, ami magával ragadott.
Mind a hét könyv remekmű a maga nemében, még akkor is, ha az írónő nagyjából az angol iskolai életet építette bele a történetbe, bár ha jól sejtem, egy átlagos bentlakásos iskolában nem fenyegeti óriáskígyó a tanulók életét. Számomra különösen izgalmas volt minden, amit olvastam, hiszen a mi életünk, étkezési szokásaink, iskolarendszerünk, különbözik az Angliában megszokottaktól. Ezért ez még egy plusz élményt adott olvasás közben. De az az érzésem, hogy azoknak a gyerekeknek ez azért nem volt akkora újdonság, akik a szigetországból származnak.
Szinte minden szereplő karaktere megfogott, és még, ha negatív érzelmeket váltott is ki belőlem, akkor is elcsodálkoztam, hogy tud, valaki ekkora hatással lenni rám. Az írónő megteremtett egy olyan hangulatot, aminek a rabja lettem.
Most, felnőtt fejjel újra elolvasva a könyveket, már fedezek fel benne egy-két „hibát”, vannak dolgok, amikkel nem értek már egyet, találok elvarratlan szálakat.
Nem értem például, hogy Hermione hogyan lehetett Ron felesége, Piton miért halt meg a végén, és miért szerette annyi éven keresztül Lilyt. Abszolút nem tudok szó nélkül elmenni Dumbledore felesleges titkolózása mellett, amivel annyi problémát kreált, hogy megszámolni sem lehet. A szerelmi szálak is gyengén vannak kidolgozva a könyvekben, és nem is igazán hitelesek számomra.
De senki nem tökéletes, és ha valaha tudnék csak megközelítőleg olyan színvonalon írni, mint Rowling, nagyon boldog lennék.
Örök élmény volt a könyvek olvasása, és biztos vagyok benne, ha egyszer lesz gyerekem, mindenképpen ajánlani fogom neki, hogy olvassa el, fedezze fel magának ezt a csodálatos világot.
Ninell: Nagyon-nagyon szeretem, sőt, imádom őket! Olyan 9 éves voltam, amikor olvastam az elsőt és a másodikat, szóval éppen csak egy kicsit fiatalabb, mint maguk a szereplők. Gyakorlatilag felnőttem ezekkel a könyvekkel és a szereplőikkel együtt, és ez egy olyan élményt nyújtott, ami abszolút felejthetetlen. Emlékszem, ahogy a teljes általános iskolás osztályom Harry Potter lázban égett, játékokat találtunk ki, és valósítottunk meg. Még mindig mosolygok, ha visszagondolok ezekre az emlékekre.
Emellett pedig még egy fontos dolgot kaptam ezektől a könyvektől: az olvasás szeretetét. A Harry Potter első része előtt nem igazán szerettem olvasni. Ez a könyvsorozat mutatott rá arra, hogy mennyire élvezetes is lehet egy könyv világa, és ez a hatás azóta is tart. Imádok olvasni, és egyre több és több új világot fedezek fel ezáltal, amit végeredményben a Harry Potternek köszönhetek.
Egyszer olvastam el minden könyvet, az utolsót 16 évesen, és persze már megkopott a részletek emléke. Sokkal jobban él bennem az élmény, amit nyújtott nekem, és ezért igazából erről tudok beszélni a könyvekkel kapcsolatban.
Nem tudom, hogy most, 21 éves fejjel, milyen lenne újraolvasni, de azt tudom, hogy gyerekként és tinédzserként teljesen elvarázsolt ez a világ.
Etti: Én elég későn olvastam el az első három könyvet, mert először a filmeket néztem meg, és a negyedik könyvvel kezdtem. De a világ, amit J. K. R. megalkotott, egyből magával ragadott. Emlékszem, hogy pár nap alatt kiolvastam a vastag könyveket, és minden fejezet után fogadkoztam, hogy már csak egy pár oldalt olvasok, de egyszerűen nem bírtam ki, muszáj volt tudnom, hogy mi lesz még a további részekben, bármilyen késő is volt már. Hangosan sírtam, mikor Sirius meghalt az ötödik könyvben, és Dumbledore halálát is megkönnyeztem. Felháborodtam, mikor Remus el akarta hagyni a feleségét, és őszintén meglepődtem, hogy Narcissa mennyire szereti a fiát. Akármelyik könyvet olvastam mindegyikben volt valami, ami magával ragadott.
Mind a hét könyv remekmű a maga nemében, még akkor is, ha az írónő nagyjából az angol iskolai életet építette bele a történetbe, bár ha jól sejtem, egy átlagos bentlakásos iskolában nem fenyegeti óriáskígyó a tanulók életét. Számomra különösen izgalmas volt minden, amit olvastam, hiszen a mi életünk, étkezési szokásaink, iskolarendszerünk, különbözik az Angliában megszokottaktól. Ezért ez még egy plusz élményt adott olvasás közben. De az az érzésem, hogy azoknak a gyerekeknek ez azért nem volt akkora újdonság, akik a szigetországból származnak.
Szinte minden szereplő karaktere megfogott, és még, ha negatív érzelmeket váltott is ki belőlem, akkor is elcsodálkoztam, hogy tud, valaki ekkora hatással lenni rám. Az írónő megteremtett egy olyan hangulatot, aminek a rabja lettem.
Most, felnőtt fejjel újra elolvasva a könyveket, már fedezek fel benne egy-két „hibát”, vannak dolgok, amikkel nem értek már egyet, találok elvarratlan szálakat.
Nem értem például, hogy Hermione hogyan lehetett Ron felesége, Piton miért halt meg a végén, és miért szerette annyi éven keresztül Lilyt. Abszolút nem tudok szó nélkül elmenni Dumbledore felesleges titkolózása mellett, amivel annyi problémát kreált, hogy megszámolni sem lehet. A szerelmi szálak is gyengén vannak kidolgozva a könyvekben, és nem is igazán hitelesek számomra.
De senki nem tökéletes, és ha valaha tudnék csak megközelítőleg olyan színvonalon írni, mint Rowling, nagyon boldog lennék.
Örök élmény volt a könyvek olvasása, és biztos vagyok benne, ha egyszer lesz gyerekem, mindenképpen ajánlani fogom neki, hogy olvassa el, fedezze fel magának ezt a csodálatos világot.
Ninell: Nagyon-nagyon szeretem, sőt, imádom őket! Olyan 9 éves voltam, amikor olvastam az elsőt és a másodikat, szóval éppen csak egy kicsit fiatalabb, mint maguk a szereplők. Gyakorlatilag felnőttem ezekkel a könyvekkel és a szereplőikkel együtt, és ez egy olyan élményt nyújtott, ami abszolút felejthetetlen. Emlékszem, ahogy a teljes általános iskolás osztályom Harry Potter lázban égett, játékokat találtunk ki, és valósítottunk meg. Még mindig mosolygok, ha visszagondolok ezekre az emlékekre.
Emellett pedig még egy fontos dolgot kaptam ezektől a könyvektől: az olvasás szeretetét. A Harry Potter első része előtt nem igazán szerettem olvasni. Ez a könyvsorozat mutatott rá arra, hogy mennyire élvezetes is lehet egy könyv világa, és ez a hatás azóta is tart. Imádok olvasni, és egyre több és több új világot fedezek fel ezáltal, amit végeredményben a Harry Potternek köszönhetek.
Egyszer olvastam el minden könyvet, az utolsót 16 évesen, és persze már megkopott a részletek emléke. Sokkal jobban él bennem az élmény, amit nyújtott nekem, és ezért igazából erről tudok beszélni a könyvekkel kapcsolatban.
Nem tudom, hogy most, 21 éves fejjel, milyen lenne újraolvasni, de azt tudom, hogy gyerekként és tinédzserként teljesen elvarázsolt ez a világ.
És Rowlingról mi a véleményetek?
Etti: Nagyon ügyesen kitalálta a világot, amiről írt, és végül is egy kerek egész történetet alkotott meg, még akkor is, ha egyes gondolatvezetésével nem értek egyet.
Bár én a helyében nem hangoztattam volna, hogy soha többet nem írok hasonló könyveket, mert bőven lehetne még mit kihozni ebből a témából. Teszem azt a Tekeregők életét is megírhatná a Potter család halálával bezárandóan.
Azt gondolom, hogy megérdemli az ismertséget és a sikert is, de kétlem, hogy valaha felül tudja majd múlni a Harry Potter könyveket. Illetve, hogy akármelyik későbbi írása ennyire népszerű lesz.
Bár minden egyes új könyvénél alaposan kihasználja az eddigi hírnevét, szóval azzal nem lesz gondja, hogy nem vásárolják meg a műveit.
Ninell: Rowlingot sok támadás éri a könyvekkel kapcsolatos kisebb-nagyobb dolgok miatt, és mindig vannak olyan vélemények, amik elgondolkodtatják az embert. Azonban az előző kérdésre adott válaszomban kifejtett dolgok miatt én annyira elfogult vagyok a Harry Potter világával kapcsolatban, hogy nem tudok rossz szívvel gondolni az írónőre.
Talán bővebben tudnék nyilatkozni róla, ha olvastam volna az azóta megjelent kötetét, az Átmeneti üresedést, de sajnos ez még nem történt meg. Az interjúk alapján, amiket vele láttam, szimpatikus nőnek tűnt, de komolyabban sosem ártottam bele magam ebbe a kérdésbe.
Van kedvenc párosításotok akár az eredeti történetben, akár a ficekben?
Etti: Az eredeti történetből a Weasley házaspárt szeretem a legjobban, valamint a Remus-Tonks párost.
A fanfictionok világában, tagadhatatlan rajongója vagyok a Snangernek, de emellett a Dramione Harry/Hermione történetek is érdekelnek. Leginkább a non canon párosításokkal készült történeteket szoktam elolvasni.
Ninell: Az eredeti történetben én a Lupin és Tonks párost kedveltem nagyon, ők olyan aranyosak! A ficek világában a Piton/saját szereplő történetek abszolút nyerők nálam, de elolvasgatom a Snangereket is, egészen megkedveltem őket igazából.
Milyen élmény volt megszervezni ezt a kihívást úgy összességében?
Etti: Én nagyon élveztem a dolgot. Annával könnyű volt együtt dolgozni, szinte mindenben rögtön egyetértettünk, egy icipici vita sem merült fel közöttünk. Mindent együtt találtunk ki, rengeteget ötleteltünk, szóval nagyon jó hangulatban telt a szervezés, és aztán a kivitelezés is. Pontosan ezért szeretnénk még kihívást szervezni, és reméljük, hogy hasonló mértékű lesz az érdeklődés, mint a mostaninál.
Ninell: Csodálatos élmény volt! Így visszanézve is nyugodtan mondom azt, hogy bármikor szívesen újra végigcsinálnám!
Üzennétek valamit a résztvevőknek?
Etti: Én mindenkinek köszönöm a részvételt! Fantasztikusak voltatok, nagyon jó volt a hangulat a facebookos csoportban is, és örülök, hogy ennyi kedves embert ismerhettem meg! Szívesen látok mindenkit a következő kihívásainkon is!
Ninell: Egyszerűen csak szeretném nagyon megköszönni minden résztvevőnek, hogy jelentkezett a kihívásunkra és velünk játszott! El sem tudjátok képzelni, mennyit jelent, hogy nem csupán jelentkeztetek, de velünk maradtatok végig, és ráadásul az ötleteitekkel segítettétek a kihívásunkat. Őszintén remélem, hogy ti is jól éreztétek magatokat, és ha esetleg úgy alakul, akkor ismét velünk tartotok!
Esetleg az olvasóknak/szavazóknak?
Etti: Remélem, hogy mindenki talált olyan történetet, ami a szívéhez nőtt, és a legjobb belátása szerint fogja pontozni.
Ninell: Nagyon szeretnék biztatni mindenkit, akit érdekel a kihívás, hogy jöjjön olvasni, mert tényleg nagyon sok szép történet született, és igazán remek ötletekkel találkozhattok! Különösen fontos a részvételetek, hiszen szeretnénk a ti kezetekbe adni a döntést, hogy kiválasszátok a szerintetek legjobb történetet! Szintén csak azt tudom mondani, hogy remélem, ti is élvezitek a kihívást, tetszenek a történetek, és gyertek szavazni, hogy minél többen részesei lehessetek az eredmény alakulásának! Köszönjük nektek is a részvételt!
Etti: Nagyon ügyesen kitalálta a világot, amiről írt, és végül is egy kerek egész történetet alkotott meg, még akkor is, ha egyes gondolatvezetésével nem értek egyet.
Bár én a helyében nem hangoztattam volna, hogy soha többet nem írok hasonló könyveket, mert bőven lehetne még mit kihozni ebből a témából. Teszem azt a Tekeregők életét is megírhatná a Potter család halálával bezárandóan.
Azt gondolom, hogy megérdemli az ismertséget és a sikert is, de kétlem, hogy valaha felül tudja majd múlni a Harry Potter könyveket. Illetve, hogy akármelyik későbbi írása ennyire népszerű lesz.
Bár minden egyes új könyvénél alaposan kihasználja az eddigi hírnevét, szóval azzal nem lesz gondja, hogy nem vásárolják meg a műveit.
Ninell: Rowlingot sok támadás éri a könyvekkel kapcsolatos kisebb-nagyobb dolgok miatt, és mindig vannak olyan vélemények, amik elgondolkodtatják az embert. Azonban az előző kérdésre adott válaszomban kifejtett dolgok miatt én annyira elfogult vagyok a Harry Potter világával kapcsolatban, hogy nem tudok rossz szívvel gondolni az írónőre.
Talán bővebben tudnék nyilatkozni róla, ha olvastam volna az azóta megjelent kötetét, az Átmeneti üresedést, de sajnos ez még nem történt meg. Az interjúk alapján, amiket vele láttam, szimpatikus nőnek tűnt, de komolyabban sosem ártottam bele magam ebbe a kérdésbe.
Van kedvenc párosításotok akár az eredeti történetben, akár a ficekben?
Etti: Az eredeti történetből a Weasley házaspárt szeretem a legjobban, valamint a Remus-Tonks párost.
A fanfictionok világában, tagadhatatlan rajongója vagyok a Snangernek, de emellett a Dramione Harry/Hermione történetek is érdekelnek. Leginkább a non canon párosításokkal készült történeteket szoktam elolvasni.
Ninell: Az eredeti történetben én a Lupin és Tonks párost kedveltem nagyon, ők olyan aranyosak! A ficek világában a Piton/saját szereplő történetek abszolút nyerők nálam, de elolvasgatom a Snangereket is, egészen megkedveltem őket igazából.
Milyen élmény volt megszervezni ezt a kihívást úgy összességében?
Etti: Én nagyon élveztem a dolgot. Annával könnyű volt együtt dolgozni, szinte mindenben rögtön egyetértettünk, egy icipici vita sem merült fel közöttünk. Mindent együtt találtunk ki, rengeteget ötleteltünk, szóval nagyon jó hangulatban telt a szervezés, és aztán a kivitelezés is. Pontosan ezért szeretnénk még kihívást szervezni, és reméljük, hogy hasonló mértékű lesz az érdeklődés, mint a mostaninál.
Ninell: Csodálatos élmény volt! Így visszanézve is nyugodtan mondom azt, hogy bármikor szívesen újra végigcsinálnám!
Üzennétek valamit a résztvevőknek?
Etti: Én mindenkinek köszönöm a részvételt! Fantasztikusak voltatok, nagyon jó volt a hangulat a facebookos csoportban is, és örülök, hogy ennyi kedves embert ismerhettem meg! Szívesen látok mindenkit a következő kihívásainkon is!
Ninell: Egyszerűen csak szeretném nagyon megköszönni minden résztvevőnek, hogy jelentkezett a kihívásunkra és velünk játszott! El sem tudjátok képzelni, mennyit jelent, hogy nem csupán jelentkeztetek, de velünk maradtatok végig, és ráadásul az ötleteitekkel segítettétek a kihívásunkat. Őszintén remélem, hogy ti is jól éreztétek magatokat, és ha esetleg úgy alakul, akkor ismét velünk tartotok!
Esetleg az olvasóknak/szavazóknak?
Etti: Remélem, hogy mindenki talált olyan történetet, ami a szívéhez nőtt, és a legjobb belátása szerint fogja pontozni.
Ninell: Nagyon szeretnék biztatni mindenkit, akit érdekel a kihívás, hogy jöjjön olvasni, mert tényleg nagyon sok szép történet született, és igazán remek ötletekkel találkozhattok! Különösen fontos a részvételetek, hiszen szeretnénk a ti kezetekbe adni a döntést, hogy kiválasszátok a szerintetek legjobb történetet! Szintén csak azt tudom mondani, hogy remélem, ti is élvezitek a kihívást, tetszenek a történetek, és gyertek szavazni, hogy minél többen részesei lehessetek az eredmény alakulásának! Köszönjük nektek is a részvételt!
Én pedig köszönöm nektek az interjút!
Itt lehet elolvasni és pontozni a kihívás történeteit: Hermione Granger Kihívás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése