Egy 21. századi mesemondó

Kozári Dorka különbséget tesz aközött, hogy mióta ír és mióta mesél. Bár írni csak 12 évesen kezdett el, mesélni már pici gyerekkorában is szeretett, anyukájával felváltva mondtak egymásnak esti mesét. Nem csoda hát, hogy elsőként egy mesekönyve jelenik meg, bár a felnőtteknek szánt, komolyabb témák felé is kacsintgat a jövőben.

Az Aranymosás pályázatnak köszönhető, hogy hamarosan megjelenik az első mesekönyved. Milyen élmény volt ez a pályázat?

Nagyon pozitív élmény volt számomra, mert megerősített abban, hogy valószínűleg jól csinálom, amit csinálok, hiszen egyből bekerültem, rögtön az első körben.

Összefoglalnád, miről is szól a mese, amivel nyertél?

Egy kiscicáról, Marcsiról, aki egy nagy gazdaságba születik, és mindenféle kalandokon megy át, míg szerető gazdira talál. Megtanulja a jó és rossz közötti különbséget, az élet apróbb-nagyobb dolgait, sokat tanul a szeretetről, de tanul a halálról is, és végül révbe ér az élete. Ugyanakkor ez egy mesesorozat első kötete, a második kötet már a kiadóvezető előtt van, a harmadik-negyedik kötet pedig a fejemben íródik, szóval még sok kalandot fog ez a cica átélni.

A szerkesztést a többség vagy nagyon pozitív, vagy nagyon negatív módon éli meg. Te melyik csoportba tartozol?

A szerkesztés tanulságos volt. Szerencsére nem volt a mesémmel semmiféle kirívó probléma, amibe nagyon belekötött volna a szerkesztőm, Varga Bea. Jól tudtunk együtt dolgozni, sokat tanultam belőle. Segített abban, hogy a későbbi írásaimban már másképp tudjak figyelni a stilisztikára. 

A könyvkiadás folyamata sok lépcsőből áll, a te mesekönyvedhez nemcsak borító, hanem belső grafika is készült.

Így van. Az illusztrációkat László Maya, grafikus készítette, az ő nevéhez kapcsolódik a Süsü új kiadása is. Vele is nagyon jó volt együtt dolgozni, igazán odafigyel arra, hogy mit írtam, nagyon részletgazdagon, érdekesen, gyerekeknek valóan rajzol, és végig, az egész folyamat alatt tartottuk a kapcsolatot. Amit nem írtam le pontosan a mesémben, vagy amiben lehetett valami eltérés, abban mindvégig egyeztettünk. Ugyanakkor az elkészült rajzok Maya saját lelkét is tükrözik, nem csak az én mesém szolgai lemásolásai.

Jó érzés volt viszontlátni az általad írt mesét ezeken a rajzokon?

Érdekes volt, mert egyfelől úgy néztem, hogy az én mesém, az én szereplőim, másfelől egy kicsit ráláthattam kívülről a saját karaktereimre.

Mennyire lett olyan a borítód, amilyennek szeretted volna?

Még nincsen kész a borítóm, de az ötlet megvan már hozzá. Nem a meséből veszünk ki egy konkrét jelenetet megrajzolva, hogy a borítóra tegyük, hanem Maya külön rajzol borítót, amin csak a kiscica lesz egy rá jellemző arckifejezéssel és pózban.

Miért pont egy kiscica lett a főszereplőd?

Másodikos gimnazista koromban kaptam egy kis, fekete, plüss cicát egy nagyon szeretett barátnőmtől. Azzal aludtam, szorongattam a vizsgákon, a mai napig megvan, a fél szemét már le is szeretgettem róla. Akkor írtam az első mesét erről a cicáról, ez az ajándék ihlette, sőt, a cica a barátnőmről kapta a nevét, ugyanis őt is Marcsinak hívják.

Milyen más szereplők vannak még a mesében?

Van benne többféle állat. Rögtön az elején bemutatom azt, hogy milyen állatok élnek a gazdaságban, mit esznek, hogyan élnek, miket szeretnek csinálni. A későbbiek során a cicának lesz egy jó barátja is, egy öreg kutya személyében.

A többség jobban szeret emberekről írni. Te miért pont állatokról írsz?

A történetben azért vannak emberek is. Marcsi cica gazdija egy kislány, az ő kettejük kalandjairól mesélek tulajdonképpen. Az első rész arról szól, hogyan találnak egymásra, hogyan szoknak össze, mert hát az sem egy könnyű folyamat.

Körülvesznek a gyerekek? Magánéletben, munkahelyen?

Munkahelyen nem, de rokoni szinten van kisgyerek. Illetve a családban több tanár és tanító van, így van lehetőségem rálátni a gyermeki viselkedésre, gondolkodásra, lélekre.

Írás közben egy író sok mindennek utánanéz akár a témával, akár az olvasóközönség igényeivel kapcsolatban. Te a mesekönyv írása során végeztél kutatásokat?

Volt olyan, hogy bementem egy osztályba, és elbeszélgettem a gyerekekkel arról, mit várnak egy mesétől, szerintük mitől jó egy mese. Nagyon érdekes, mert kiderült, hogy minden gyerek őrizget magában egy mesét.

Tesztelted is kisgyerekeken Marcsi történetét?

Igen.

És milyen reakciók jöttek?

Örömmel fogadták. Külön jól esett, hogy kaptam egy csomó gyerekrajzot hozzá, ezeket szeretettel őrizgetem azóta is. Azok a kisgyerekek és szülők, akikkel eddig beszéltem, nagyon várják már a megjelenést.

A mesék mellett miket szeretnél még írni? Ifjúsági regények, felnőtteknek szóló regények?

Most a Nemzeti Regényíró Hónap keretében egy ifjúsági krimit írok. A Repülő Mári és Társa nyomozóirodában tragédia történik, Repülő Mári társa meghal, így ő egyedül marad. Mivel a Halál vette el tőle a társát, ezért elmegy revansot kérni tőle, végül megkéri őt, hogy nyomozzon vele. Ez is a történet címe: Nyomoz a Halál. Persze, végül nem ő oldja meg a nyomozást, hanem a gyerekek.

Ez nagyon érdekesen hangzik, mert hát, gyerekeknek szól a történet, ők vesznek részt a nyomozásban, mégis a Halál az egyik főszereplő. Hogyan egyeztethető ez a paradoxon?

A Halált is lehet úgy ábrázolni, hogy az gyerekeknek való legyen. Itt például kimondottan szarkasztikus humorú, jópofa illető.

Ezzel tudatosan szeretnél átadni valami tanulságot a gyerekeknek akár az élettel, akár a halállal kapcsolatban?

Tanulság nélkül azt hiszem, nem is érdemes írni, én az legfőbb tanulságom azt hiszem, mindig a szeretet. Talán a halállal kapcsolatban itt az a tanulság, hogy az életben nem kell mindent véresen komolyan venni. Az élet nehézségein sok minden segít átlendülni például, ha barátai vannak az embernek, akikre számíthat.

Az látszik, hogy nagyon gyerekszerető személyiség vagy. Milyen terveid vannak a meseírás terén?

Mindenképpen szeretnék jó sok kötetet írni Marcsi kalandjairól, ezen kívül több meseötletem is van. Tavaly volt a Kiadónak  egy belső pályázata, amin olvasókönyvet várnak, és arra is elkezdtem már írni. Illetve mindenképpen ez a kisgyerek, gyerek, ifjúsági vonal az, ami közel áll hozzám.

Még csak most fog megjelenni az első mesekönyv, de ért már valamiféle élmény ezzel kapcsolatban?

Talán az, hogy már most hívnak ismerősök vidékre, mert szívesen szerveznének író-olvasó találkozókat, dedikálásokat, és már gondolnak rám és a könyvemre olyanok, akik könyves blogot vezetnek. Nagyon feldob, hogy számítanak rám, várják a mesekönyvet, velem izgulnak, hetente kérdezgetik, hogy mikor jelenik már meg, és örülnek, mikor megmutatok egy kis rajzot vagy részletet belőle.

Megváltozott valamiben az életed? 

Belekukkanthatok új munkafolyamatokba, mint például a szerkesztés, illusztrálás, tördelés, valamint azóta többet mozgok írói, irodalmi, könyvekkel foglalkozó körökben, és ezáltal kitágult kicsit a világom.

Milyennek találod ezeket az íróköröket?

Hasznosnak. Jobb lenne személyesen összeülni egy pohár bor mellett, de ezek általában az interneten működnek. Olyan kérdések vetülnek fel az adott csoportokban, amelyeket tényleg hasznos átbeszélni, és annyi különféle zsánerben alkotó, különböző személyiség és ezáltal vélemény jön össze, hogy abból tényleg kerekebb képet lehet kapni.

Az írók többségének van valami szokása azzal kapcsolatban, hol, hogyan ír. Neked van valami hasonló?

Igen, a kedvenc írós zeném a Carmina Burana. Írás közben mindig van mellettem tea vagy kóla, valami, amit folyamatosan tudok inni, és éjszaka tudok a legjobban írni. Hála istennek most olyan munkahelyem van, ahol délután 2-től dolgozom este 9-ig, tehát, mikor hazamegyek, akkor még éjfélig, 2 óráig nyugodtan tudok írni, és  így is ki tudom aludni magam.

Vannak példaképeid, akár a meseírás terén, akár más zsánerekben?

A Csukás István–, Lázár Ervin–féle hagyományt szeretném folytatni meseírás terén. Az ő stílusuk az, ami közel áll hozzám, közelebb, mint az olyan hagyományos mesék, mint például a Grimm vagy a népmesék. Természetesen, azokat is illik ismerni, hiszen táplálkozunk belőlük, de inkább a modernebb hangvételű, könnyedebb, mégis tanulságos, lélekre ható mesék azok, amiket preferálok.

És a felnőtt irodalomban?

Példaképeim nincsenek, kedvenceim vannak, ilyen fő kedvenc Tolkien. De ami újabb és nagy kedvenc, Patrick Roth Fuss Királygyilkos trilógiája. A harmadik könyv még eredeti nyelven sem jelent meg tudtommal, de már nagyon várom.

Az írás mellett van valami művészettel vagy más egyébbel kapcsolatos hobbyd?

Művészettel kapcsolatos nincs, nem művészettel kapcsolatos a természetgyógyászat, amit kitanultam, de csak a családommal, barátaimmal kapcsolatban kamatoztatom. Szabadidőmben egyébként szülői megrendelésre személyes mesét írok gyerekeknek. A szülő vagy a gyerkőc elmondja, miről szeretne mesét hallani, én pedig papírra viszem a fantáziáját.

Kívánom, hogy mind a mesekönyved, mind a mesemegrendelések által minél több gyerekhez jussanak el a történeteid. Köszönöm szépen az interjút!