2016. december 15., csütörtök

Én pedig be fogok fejezni egy könyvet, akkor is, ha beledöglök - Interjú Szöllösi Kristóffal

Szöllösi Kristóf nemrég megjelent, Acélszentek című könyve igazán különleges mind történetét, mind helyszínét tekintve. A könyvről, írásról és jövőbeli terveiről beszélgettem vele.

Először is arra kérnélek, mesélj magadról egy kicsit. Mikor kezdtél írni, és mikor döntöttél arról, hogy komolyabban szeretnél foglalkozni az írással?

Szöllösi Kristóf vagyok, jelenleg 23 éves, végzettségemet tekintve energetikai mérnök, de most csinálom a BME-n a villamosmérnök Msc-t. Angyalföldön születtem, azóta is itt élek. Írni már talán hét éves korom körül is próbálkoztam, de az első komolyabb próbálkozásaim tizenöt éves koromtól kezdődtek, amikor felfedeztem, hogy akár az internetre is fel lehet tölteni azt, amit összetákolok a szövegszerkesztőben. Innentől kezdve amolyan szakaszosan dolgoztam: volt, hogy hetente egy halom fejezetet megírtam az épp aktuális történetemből, de ezeket a jellemzően rövidebb aktív időszakokat mindig jó féléves, éves kihagyások követték, ennek köszönhetően pedig nem is fejeztem be semmit.

A fordulópont tavaly nyáron következett be, a szakmai gyakorlatom első vagy második napján. Akkor döntöttem úgy a villamoson zötykölődve, hogy én pedig be fogok fejezni egy könyvet, akkor is, ha beledöglök. Szerencsére azért ilyen radikális lépésekre nem volt szükség, az Acélszentek viszonylag békésen befejeződött még augusztus elején.

Milyen volt végigcsinálni az Aranymosás pályázatot, aztán megtudni, hogy meg fog jelenni a regényed?

Az Aranymosás számomra hatalmas élmény volt, főleg azért, mert itt került először az egyik írásom vadidegen emberek elé. Persze korábban is olvasták mások, hiszen feltöltöttem az internetre, de az ilyen oldalakon azért szegről-végről mégiscsak ismeri egymást a felhasználók többsége, míg az Aranymosáson tényleg vadidegen emberek véleményeznek. És amikor megláttam, hogy a legtöbb komment azért pozitív, és nem küldenek el a francba, mint egy utolsó kutyát, az valami fantasztikusan jó érzés volt. Arra pedig, hogy a végén meg is fogok jelenni, bevallom, nem számítottam, de mikor kikerült a hír, már nagyon lelkesen ugráltam körbe a házban, üvöltözve meg minden. Nehogy már szegény szomszéd ne első kézből tudja meg a hírt ugyebár.  

Borítótervezés, közös munka egy profi szerkesztővel és még sok érdekes és új élmény ért az elmúlt időszakban? Mi tetszett ezek közül a legjobban, és mi volt az, amit kevésbé szerettél?

Lehet, ez most kicsit furán fog hangzani, de szerintem a szerkesztés volt a legjobb az elmúlt időszakban. Sokat hallottam, hogy ez ilyen élveboncolás meg minden, de bennem valahogy nagyon pozitívan csapódott le a dolog. Nagyon érdekes és tanulságos volt egy profi szerkesztővel tényleg végigmenni az egész regényen, és megnézni, hogy mi nem működik, miért nem működik, hogyan lehetne megoldani, hogy mégis működjön stb. Én a magam részéről rengeteg mindent tanultam ebből az egész folyamatból, és remélem, ezt az új tudást a jövőben sikerül majd kamatoztatni is.

Negatív élményre most így hirtelen nem is emlékszem az elmúlt hónapokból, nem tudnék semmit mondani.

Az írók többsége külföldön játszódó regényeket ír külföldi karakterekkel. Te Magyarországot választottad helyszínként magyar szereplőkkel, de van egy csavar a dologban. Ez egy újfajta Magyarország. Honnan jött az ötlet, hogy ismert terepet tegyél ismeretlenné, és ezzel tedd érdekessé a történetet?

Igazából én is külföldi helyszínekkel kezdtem, de aztán egy novella miatt átváltottam Budapestre, és rájöttem, mennyivel jobb, hihetőbb háttért tudok teremteni, ha egy olyan helyszínről írok, amit viszonylag jól ismerek. Mert úgy őszintén, Chicagóról pl. annyit tudok, hogy ott játszik a Bears meg fúj a szél, ezzel ellentétben a várost, aminek a metrójáratain már több éve verekszem az utolsó ülőhelyért, kicsit jobban ismerem. Innentől kezdve elkezdtem tudatosan is magyar helyszínekben gondolkodni, így amikor felmerült bennem az Acélszentek ötlete, nem is volt kérdés, hogy a történet Budapesten fog játszódni. Persze a háttérvilág sokat változott, remélem, többnyire előnyére, de a város mögötte az végig ugyanaz maradt.

Térkép a regényhez. (A számok jelentése az interjú végén található.)
Mesélnél nekünk arról, hogyan osztottad fel Budapest területét, és kik melyik részt uralják?

Próbáltam a sztereotípiákból kiindulni, azokat felnagyítani, kicsit talán el is túlozni. Mármint azt remélem mindenki tudja, hogy Budán a sznobok élnek, Pesten meg a panelprolik, ezt a képet próbáltam kicsit árnyalni.

A regényben Budapest területén négy nagyobb állam osztozkodik, míg a Belváros és Zugló egy része amolyan senki földjeként funkcionál. Arrafelé egész egyszerűen túl sok az őrült és túl kevés az érték, hogy bárki el akarja foglalni az adott területet, így maradhat viszonylag független. Pesten ezen kívül helyet kapott még a kommunista mintaállam, az Észak-Pestet uraló Angyalföldi Népköztársaság, valamint az egymással is folyton harcoló, kaotikus belpolitikájú, Dél-Pesten található Szakadár Blokk is.

A budai oldalon szintén két jelentősebb állam osztozkodik: az északi területek itt a kannibál Élő Hús Egyháza által irányított Óbudai Egyházállam alá tartoznak, míg a délen a régi, nyugati demokráciák mintájára kiépült Szabadkereskedelmi Zóna található.

Bevallom őszintén, nem nagyon vagyok otthon a számítógépes akciójátékok világában, mégis ahogy olvastam a regényed történetének leírását, rögtön egy akciójáték jutott eszembe. Szinte láttam magam előtt megelevenedni a helyszínt és a karaktereket a monitoron. Szereted ezeket az akciójátékokat vagy más ihlette a regényt?

Bár én magam nagyon lelkes rajongója vagyok az ilyesfajta játékoknak (bár játszani már nem tudok velük, ezért a cselekvéseim kimerülnek annyiban, hogy meghalok, de ebbe ne menjünk bele, mert a lelkem mélyén nagyon fáj), a történet alapját mégsem ezek adták. Egész pontosan egy vállalhatatlan zenékből összeollózott lejátszási lista hallgatása közben jutott eszembe maga az alapkoncepció, hogy tök jó lenne egy ilyen posztapokaliptikus Budapesten játszódó történetet írni. Ekkor még elég borúsra akartam venni a figurát, mert azt hittem, egy ilyen témájú írásnak muszáj nagyon szürkének, nagyon komornak és nagyon depressziósnak lenni, de aztán jött az új Mad Max film, és bemutatta, hogy csak azért, mert egy történet posztapokaliptikus, még nem kell belőle száműzni a pörgős akciójeleneteket vagy épp az ironikus humort.

Tehát röviden összefoglalva kijelenthetjük, hogy az Acélszenteket a Mad Max és a szar zene ihlette.

Ádám, a főszereplőd egy gépromboló szekta tagja. Megtudhatunk valamit így előzetesen erről a szektáról és Ádám karakteréről?

Az Acélszentek főhőse, Ádám, egy középkorú férfi, aki saját véleménye szerint épp eleget látott már ebből az elcseszett világból. Foglalkozását tekintve gépromboló, azaz pénzért öl exoszkeletonokat, amikre mások még csak ránézni sem mernek, azon belül is rendje egyik legjobbja. Számtalan elvégzett munkával és kinyírt pilótával a háta mögött igazi veterán, aki nem ijed meg a saját árnyékától, de ahhoz is van elég esze, hogy ne ugorjon ész nélkül fejest a szarba.

Azonban munkája igen keményen rajta hagyta a keze nyomát: végtelenül cinikussá, antiszociálissá formálta. Mondják, megesik az ilyesmi, ha az ember születése napjától a világ mocskát látja minden egyes nap. Nem lett belőle pszichopata, vagy egész nap a sarokban gubbasztó őrült, pusztán annyiról van szó, hogy rohadt nehezen tudja kifejezni az érzéseit (már ha akarja egyáltalán), és sokszor nem tudja, mit kezdjen az emberekkel.

Mivel ajánlanád a regényedet a női olvasóknak? Mi lehet az, ami őket is megfoghatja ebben a történetben?

Szerintem ugyanaz foghatja meg őket is, mint a férfiakat. Elsősorban azoknak ajánlanám a regényt, akik kedvelik a pörgős, feszes cselekményt, a néha kicsit őrültebb, elborultabb karaktereket vagy az ironikus, néha morbid humort.

Mi a következő terv? Lesz az Acélszenteknek folytatása, vagy egy másik regény írásába kezdtél?

Jelenleg egy spin-off köteten dolgozok, ami bár ugyanebben a világában játszódik, nem kötődik nagyon szorosan az Acélszentek cselekményéhez. Néhány szereplő persze nem kizárt, hogy átköszön, de mégis, egy önállóan is érthető és élvezhető történetet szeretnék írni, ami kicsit talán a másik szemszögből is bemutatja ezt az egész világot, hiszen a főhőse ennek egy exo lesz, vagy legalábbis valami ahhoz nagyon hasonló.

Karácsony előtt találkozhatnak még veled valahol az olvasóid esetleg?

Most szombaton, vagyis december 17-én, 12 órától lesz a könyvbemutatóm a Premier Kultcaféban, erre minden érdeklődőt szeretettel várok. Ezen felül lassan kezdődik az idei vizsgaidőszak, szóval, ha valaki pluszban meg akar tekinteni, az egyetem könyvtárában egész nap megteheti majd.

Egy kalappal az első könyvbemutatóhoz, és köszönöm az interjút! :)

A térkép számozása:

1. Deák téri gépromboló állomás
2. Kálvin téri gépromboló állomás
3. Lehel téri gépromboló állomás
4. Mélyrepülés
5. Panelszentély
6. Óbudai autóbusz pályaudvar
7. Fixer műhelye
8. Futurista főhadiszállás
9. Egykori sebészpap rejtekhelye
10. Háborús hősök negyede
11. Kaszás bunkere
12. Kaptár gyára
13. Péter toronyháza
14. Vár (negyedik világháború híveinek központja
15. Németek
16. Belváros (egymással rivalizáló csoportok)
17. Panelpatkány territórium 

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése