2016. december 22., csütörtök

Úgy gondolom, a mai világban szükség van romantikára - Interjú Katie Francoise-val


Katie Francoise egy magyar származású, de évek óta Franciaországban élő írónő, akinek eddig két romantikus regénye jelent meg nálunk. Többek között ezekről beszélgettem vele az alábbi interjú során.

Mikor kezdtél el írni, és mikor érezted úgy, hogy az írásaidat könyv formában is látni szeretnéd?

Ezt pontosan magam sem tudom. Mindig is írogattam. Kezdetben csak verseket, később már történeteket. Pár éve fordult elő először, hogy a történeteim egyre hosszabbak lettek, és lassan kézirattá formálódtak. Volt egy alkalom, amikor felhívtam a barátnőmet, Gizust, és elmondtam neki, hogy kiadatom az első könyvem. Az ő támogatása volt az, ami erőt adott az úton, ami odáig vezetett, hogy az Egy igaz szerelem története végül megszületett. A szüleim és a családom csak akkor tudta meg, hogy írok, mikor a könyvbemutatóra készültünk.

Jelenleg Franciaországban élsz, biztosan sok olyan benyomás és tapasztalat ér, amiket itt, Magyarországon nem kaptál volna meg. Beépíted ezeket a regényeidbe?

Miután már lassan kilenc éve itt élek, ezért a regényeim is javarészt inkább itt játszódnak. Ugyan magyar író vagyok, de soha nem kapcsolom a történeteimet Magyarországhoz, bár már megkaptam az a kritikát az első könyvem kapcsán, hogy hogyan lehetséges az, hogy Gabi apukája a követségen dolgozik, pedig magyar. Egyik regényemben sem szerepelnek magyarok, de még magyar helyszínek sem, hiszen arra törekszem, hogy az olvasóimat olyan helyekre tudjam elkalauzolni, ahova nem biztos, hogy el tudnak jutni. Illetve, az Utolsó. Esély. című regényemben két magyar lány van, én és a barátnőm, de miután mind a ketten itt élünk, így ez sem jön le a könyvből. És még azt is hadd mondjam itt el, hogy azért láttam jobbnak így megírni a regényeket, mert itthon is kiadatom a könyveimet, nem csak otthon. De a harmadik már végig Amerikában fog játszódni, ezért kíváncsian várom majd a kritikákat. Szóval a válaszom, igen, beépítem a regényeimbe azokat a dolgokat, amiket itt élek meg nap mint nap.

A neten azt írtad magadról, boldog feleség vagy, és a férjed a múzsád? A regényeid hordoznak önéletrajzi vonásokat is? Vagy a magánéleted csak inspirál, hogy teljesen fiktív történeteket találj ki és írj meg?

Igen, valóban ezt írtam, és ezért hálás vagyok a férjemnek, hiszen ő teszi boldoggá minden egyes napomat. Nem akartam olyan könyvet írni, ami hozzám köthető bár Az Utolsó. Esély. az félig igaz történet, hiszen javarészt az én életemről szól. Nehéz volt leírni a múltam, és ugyan sok dolgot ki kellett venni a kéziratból, azért remélem sikerült átadnom mindazt, amit akartam. Kaptam egy olyan kritikát, hogy ez a könyv megmutatja, hogyan kell harcolni, küzdeni, elengedni és szeretni. Azt hiszem, ez volt az a pont, mikor először éreztem azt, hogy megértették az olvasóim a lényegét. A harmadik regényem, ugyanúgy, ahogy az első, már nem lesz hozzám köthető, bár minden írásomba belecsempészek hozzám közelálló személyeket vagy eseményeket.

Miért pont a romantikus regények mellett kötöttél ki? Olvasóként is ezeket szereted? Szeretnél később majd más műfajt is kipróbálni?

Úgy gondolom, a mai világban szükség van a romantikára. Olvasóként vegyes az ízlésem, nincs kifejezetten egy kategória, amit olvasnék. Igazából nem zárkózom el más műfajtól sem, hiszen a most készülő könyvem már inkább romantikus krimi lesz.

A történeteid nem egyszerű szerelmes regények, elég komoly kérdésekkel is foglalkoznak. Az Utolsó. Esély. című regényed például a meddőségről szól, és arról, hogy vajon megfoszthatjuk-e a párunkat attól a lehetőségtől, hogy szülő lehessen, vagy hiába szeretjük őt, inkább engedjük el. Fontosnak találod, hogy a romantika és szórakoztatás mellett fontos témákról is elgondolkoztasd az olvasóidat?

Mindegyik regényemben van legalább egy olyan téma, amin el lehet gondolkodni, és akár segíthet túllépni és túlélni bizonyos dolgokat. Nekem, az Utolsó. Esély. abban segített, hogy kiírhattam magamból az elmúlt éveket, bár sok mindent ki kellett hagyni, hiszen nem orvosi könyvet írtam. Számomra fontos az, hogy az olvasóim folyamatosan gondolkozzanak, mert éppen ettől lehet még különlegesebb a vég, és akár bele is gondolhatják magukat egy-egy szituációba.

Nagyon pozitív világlátású személyiségnek tűnsz az alapján, ahogy a kiadód oldalán írtál magadról. Van olyan mottó, amit a magánéletedben is követsz, és a történeteidet is áthatja?

Harcolni kell, és soha nem szabad feladni, legyen szó bármiről.

Min dolgozol mostanában? Készül a következő könyv? Ha igen, mesélsz róla egy kicsit nekünk?

Jelenleg egy romantikus krimi van készülőben, ami már jóval hosszabb lesz, mint az eddigi regényeim. Nagyon sok izgalom és fordulat várható, de lesz benne bánat és szomorúság is. A férfi főhős szemszögéből, jelen időben íródik, ami megnehezíti az írást, de ettől lesz izgalmas.

Tervezed, hogy hazajössz Magyarországra, és találkozol az itteni olvasóiddal? Ha igen, lehet már tudni, hogy mikor és hol kereshetnek téged?

Sajnos nem járok haza sűrűn, de a könyvbemutatón mindenféleképpen ott leszek én is, bár a pontos dátumát még homály fedi. Nagyon szívesen találkozom az olvasóimmal, ha sikerül, talán még egy író-olvasó találkozóra is elmegyek, ha lesz rá igény. Egyébként a Facebookon és az Instagram oldalon megtalálnak, és ha kérdésük van, nagyon szívesen válaszolok mindenkinek.

Reméljük, hamarosan kiderül a könyvbemutató időpontja, sok ihletet addig is az új regényedhez! És köszönöm az interjút! :)

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

1 megjegyzés: